[KÉSZ] Elden Ring – Extrémhosszú helyzetjelentés – 2022.08.28

Üdv néktek drága jó emberek!

Mit is mondhatnék… Eljött az idő 🙂 A pillanat, amire mindenki várt: Végre elkészültem az Elden Ring fordításával. Persze ez az út nem volt kihívásoktól mentes (mint ahogyan egyetlen egy FromSoftware játék sem az), úgyhogy ha megengeditek, leírnám ennek a szép kis fordításnak a történetét 🙂

2019-et írunk. Jön az E3, mindenki izgatottan várja, hátha lesz valami értelmes játékbejelentés, valami, ami megragadja a tekinteteket. Páran mondták, hogy lehet lesz majd a Sekiro-hoz DLC, bár épphogy pár hónappal ezelőtt jelent meg (legalábbis akkoriban). Mondták, hogy talán készül a Demon’s Souls remake-je, de lehet, hogy mindez csak pletyka. És ha már pletyka, akkor mondták, hogy George R.R. Martin összedolgozik Hidetaka Miyazaki-val, hogy valami dark / high fantasy játékot készítsenek, és ez a játék a „Great Rune” („Nagy Rúna”) kódnéven fut. Jöttek a találgatások, hogy ez mennyire igaz, mások megerősítették, hogy igen, ez bizony nagy lesz, minden szép és jó lesz, és még sorolhatnánk. Tekintettel arra, hogy apám majd fél évvel ezelőtt halt meg (mármint 2019-ben az E3-hoz képest), valamint javában folytak a tanulmányaim, és még a munkahelyen is történtek fantasztikus dolgok, kellett valami, ami leköt, ami lefoglal, ami erőt ad.

És akkor felkonferálták, hogy most egy tök jó játék következik. A képernyő elsötétült, majd egy visszhangzó, kalapáló hangot lehetett hallani. Időközben megjelentek a varázsszavak: Hidetaka Miyazaki, George R.R. Martin, FromSoftware… minden, ami kellett. Teljesen rátapadtam a képernyőre, ahol egy izmos, hosszú, szőke hajú karakter valamit nagyon kalapál, miközben a bőre és a teste egyre inkább repedezik szét. Persze megjelenik a sötétségben egy arcát eltakaró alak is, aki egy kart áldoz fel, viszont a háta mögött több kar is megragadja azt. És nem sokkal rá egy vörös hajú hölgyemény talping páncélban, a jobb karja hiányzik, de instant felcsatol magának egyet, miközben a bal karján valamilyen fura bőrelváltozás látható. Végül egy nagy csatatéren vagyunk, ahol egy nagydarab, páncélos embert látunk, aki felnéz az égre, majd hirtelen lángra gyullad. A háttérben a narrátor rejtélyes üzenetet mond mély hangjával. Valaki, vagy valami széttörte az Ősgyűrűt, és ez nem túl jó dolog. Majd az epikus zene a tetőfokára hág, és megjelenik két szó a képernyőn: ELDEN RING.

Kész, végem volt 😀

Persze másnak is, mert bár alig mutattak valamit belőle, maga a tény, hogy egy új FromSoftware játék készül, ami szintén Soulslike lesz, instant felkerült sokaknál az „EZT BE KELL SZEREZNEM!!!” listájára. Igenám, de nekem egy másik listára is instant felkerült: az „EZT LE KELL FORDÍTANOM!!!”-ra 😀

Az elkövetkezendő időszakban többször is megnéztem a játék trailerét, kielemezve a mondanivalót, lefordítva a szöveget, eljátszva a gondolattal, hogy mi lehet a játék főbb története, mi lehet az a bizonyos Elden Ring, kik a szereplők a trailerben, ki ez a narrátor és így tovább. Tudtam, hogy az elkövetkezendő időszakban több információt is megtudunk majd a játékról, úgyhogy türelmesen vártam. És vártam. És vártam és vártam és vártam……….

…majd jött a hír, hogy bár se a GamesCom-on nem láttunk belőle semmit, se a Tokyo GameShow-n, se az utolsó mentsvárnak tekintett Video Game Awards-on (ahol a Sekiro-t az év játékának jelölték ki, méltó módon, mégse játszottak be a sok köszönetnyilvánítás után egyetlen egy trailert sem), 2020 elején egy random kínai kiállításon többet fogunk megtudni róla.

Csakhogy kínából nem a hír jött, hanem a Covid. Az, ami mindenki életét teljesen felforgatta. Itt nem csak magamra gondolok, vagy a közelben lévőkre, vagy a világ bármely más emberére, hanem a játék készítőire is. Nem tudtak új trailert bemutatni, illetve ők is féltették az egészségüket (érthető okokból), úgyhogy kénytelen voltak elhalasztani a játék megjelenését. Ezt maximálisan megértettük, viszont a Covid miatt sokan depressziós hangulatba kerültek. Engem se került el 100%-osan ez az egész, én is elkaptam, én is voltam beteg és ágyban fekvő, de próbáltam másra koncentrálni. A munkahelyen lévő változások, a vizsgákra való készülődés és persze a közben érkező fordítások mind-mind segítettek átvészelni ezt az egészet. Gondoltam is, hogy milyen jó lesz majd, ha megjelenik ez a játék, vagy még több információt tudunk meg róla. Olyannyira a megszállottjává váltam, hogy minden apró információmorzsát kerestem, amit csak lehetett. És hatalmas poénként éltem meg, mikor kiderült, hogy a Reddit nevű közösségi oldal Elden Ring-es részlegében hasonló emberek vannak. Oda-vissza mémeltek, oda-vissza ontották az ötleteket, sőt, akadtak olyanok is, akik saját szörnyeket, saját fegyvereket és egyebeket találtak ki. Jókat lehetett nevetni rajtuk, és mikor jött egy-egy nagyobb esemény, akkor együtt izgultunk több tízezer emberrel, hogy hátha majd most leleplezik a játékot. De nem így lett: 2020-ban semmi újat nem tudtunk meg az Elden Ring-ről, és bár voltak pillanatok, mikor azt hihettük, hogy lesz valami, nem lett. Persze ez nem teljesen igaz, hiszen a pletykák igaznak bizonyultak, és leleplezték a Demon’s Souls PS5-ös remake-jét, ami csodálatosan nézett ki. Időközben persze nekem is sikerült beszereznem, és bár a fordításomat nem tudom átültetni rá, de ha lehetőséget kapnék már megtettem volna 🙂

Így hát várni kellett a következő évre, jött 2021. Teltek-múltak az idők, és persze a Covid miatt a különböző videójátékos rendezvényeket sem tartották meg. Én éppen a szakdolgozatomat írtam ezerrel, valamint készülgettem a záróvizsgámra is, mikor kiszivárgott egy bénácska trailer, ami állítólag az Elden Ring-et ábrázolja. Majd rá pár napra megint kiszivárgott egy trailer, ami megintcsak az Elden Ring-et ábrázolja. Nem tudtuk elhinni (hiszen „nem is láttuk”, ahogy a narrátor mondta annó 😀 ), hogy ez tényleg az lehet. És akkor jött a Summer Game Fest, az E3-mat felváltó esemény, ahol szintén sok jó játékot jelentettek be. Geoff Keighley, aki ezt és a Game Awards-ot vezeti, hatalmas örömmel mutatta be az újabbnál-újabb játékokat. Aztán mikor jött a zárás, és lement az utolsó trailer, visszakapcsolták őt a képernyőre, majd kaján vigyorral az arcán közölte, hogy most olyat fogunk látni, amire nem vagyunk felkészülve. Mert hihetetlen, hatalmas, lenyűgöző, pazar és még sorolhatná jobbra-balra, majd nagy izgalmában annyit mondott: „Végre itt az idő!!!”

És tényleg itt is volt… És hogy mennyire nem voltunk erre felkészülve!!! 😀

Elindult a játék Gameplay trailere. Nem egy CGI trailer, ahol random karakterek vannak, magyaráznak, történik valami, hanem egy olyan trailer, ahol tényleg magát a játékot tudjuk megcsodálni. Kemény 3 percben annyi mindent zúdítottak ránk, amik hihetetlenek voltak. Egy hatalmas, nyílt világú FromSoftware játék, ráadásul Soulslike? Lehet saját lovunk, amire bármikor fel tudunk pattanni? Képesek vagyunk más ellenfelek lelkét megidézni? És így jöttek a dolgok folyamatosan, a narrátor pedig csak mondta a magáét a Szennyezettekről („Tarnished”), az Ősgyűrűről („Elden Ring”) és miegymásról. És minden egyes tizedmásodpercét imádtuk. Olyannyira, hogy ezt is többször megnéztem, oda-vissza kielemeztem, a szöveget fejben lefordítottam, volt itt minden 😀 A minden alatt pedig egy dátumot is értek: 2022. január 21, ekkor fog megjelenni a játék, eddig kell kibírni, és végre lehet vele játszani. És végre le tudom fordítani 🙂

Letudtam a záróvizsgámat („Jeles” eredménnyel, aminek külön örülök), megoldódott sokminden a munkahelyen, az élet kezdett végre normális kerékvágásban haladni, majd hirtelen jött a hír, hogy bizony ebből is, mint más FromSoftware játékokból (pl. Dark Souls 2, Dark Souls 3 és így tovább) lesz egy Closed Beta Test. Ez azt jelenti, hogy bizonyos napokon, bizonyos időintervallumban ki lehet próbálni a játékot, valamint jelezni a hibákat. Gondolom nem kell leírnom (vagy nem okozok vele meglepetést, ha mégis megteszem 😀 ), hogy azonnal regisztráltam a bétára, ráadásul nem is egy, hanem több felhasználónévvel (mert miért is ne 😀 ). A tesztelés novemberben kezdődött volna, azonban nem kaptam hozzáférést. Öcsém is szerette volna kipróbálni, vagy ha más nem, akkor én próbálom ki helyette az ő felhasználónevével, mert tudja, hogy mennyire várom a játékot, de nem jött össze. Egyikünk se kapott kódot. Azért nem, mert a kódsorsolást Európában szerencsejátékként tekintik valamiért, azaz itt nem randomba sorsolták ki a hozzáférést, hanem csak az első kábé 50.000 ember juthatott be és pont. Mivel én nem tudtam azonnal regisztrálni (lévén, hogy egyrészt munkahelyen voltam, másrészt meg gondoltam random lesz az egész), így csak 1-2 órával később tettem meg mindezt. Ha előbb tudom, hogy így működik, nem haboztam volna, de már késő volt: Én bizony nem fogok idő előtt játszani ezzel a játékkal.

Ahogy telt-múlt az idő, jött a december. Decemberben pár hacker bejelentette, hogy feltörték a PlayStation 4 rendszerét, a legújabbat, azaz egy halom játékot lehet rá másolni. Arra gondoltam, hogyha sikerülne beszerezni a Network Test fájljait, akkor idő előtt elkezdhetem fordítani a játékot. Annó a Dark Souls 2-nél ez megoldható volt, csak akkor még nem gondoltam rá, így nem is éltem ezzel a lehetőséggel, de itt most élhettem volna, ha megvan már a Network Test, de nem volt. Később valakik feltöltötték a Netre, én meg sehogy se tudtam azt szétszedni, akárhogy is próbálkoztam vele. Viszont mások igen, és olyan szinten megbuherálták az egészet, hogy a korábban amúgy időkorlátos teszt (értsétek úgy, hogy november 11. és november 12.-én lehetett vele játszani, reggel 10:00-12:00 között, illetve este 16:00-18:00 között, persze ezek most kamu számok, mert pontosan nem emlékszem rá, de kábé így működött) hirtelenjében mindenféle korláttól mentes lett. Ez azt jelentette, hogy bármikor és bármeddig játszhattam vele. Egyből felraktam ezt a verziót valamikor december 11-13 körül, és oda-vissza játszottam vele, legalább 5-6 órát beleölve abba a csekély tartalomba, amit adtak nekünk.

Itt első kézből tapasztalhattam meg mindent, amit a játék nyújtani tud. Bármikor tud ugrani a karakterünk? Lehet tárgyakat barkácsolni és gyűjtögetni az alapanyagokat? Megváltozott az irányítás, így másképp kell két kézzel fogni a fegyvert? Véletlenszerű, hatalmas főellenségek, akikkel bárhol és bármikor találkozhatunk? Egyszerűen nem tudtam betelni a játékkal, annyira tetszett. Eleinte voltak fenntartásaim a hatalmas nyílt tér miatt, a random ellenfelekkel kapcsolatban, illetve azt éreztem, hogy lehet kissé üres a játékvilág. Aztán persze eljutottam a tesztverzió utolsó helyszínére, Viharfátyol Kastélyba („Stormveil Castle”), és egyből elragadott az az igazi FromSoftware hangulat. Tudtam, hogy ez a játék jó lesz, és azt is tudtam, hogy nem bírok már várni rá. Olyan voltam, mint valami kisgyerek, aki karácsonykor széttépi a dobozt, hogy minél előbb játszhasson a játékával.

Én nem egy dobozt téptem szét, hanem sikerült nekem is megszerezni a játék szövegeit. És így láthattam azt, hogy ebben bizony extrémsok fordítanivaló lesz, de ha már most elkezdem, akkor még az is lehet, hogy elkészülhetek vele a megjelenésig, hiszen ha megjelenik már alig lesz mit fordítanom… legalábbis így gondoltam.

Az idei év azonban váratlan meglepetéssel kezdődött: egy súlyos biztonsági hibát fedeztek fel a Soulslike játékokban, amire a kiadó fittyet hányt, mondván, hogy egyáltalán nem okoz problémát senkinek sem. Kis idő múlva azonban bejelentették, hogy az Elden Ring-et kénytelen elcsúsztatni egy hónappal, továbbá az összes PC-s verziójú Soulslike szerverét (Dark Souls 1-2-3 és kiadásaik) lelövik. Mindezt azért, hogy a hackerek ne tegyék tönkre a számítógépünket, töröljék a fájljainkat, mert ennyire súlyos hibákat generálhatnak ezek a játékok. Ez még januárban volt, most augusztus van, és a Dark Souls 3 szervereit csak most kapcsolták vissza. De mi a helyzet az Elden Ring-gel? Nos, azt is érinti ez a probléma, többek között ezért is halasztották el, majd jöttek a pletykák, végül a megerősítés is, hogy ebben a játékban Easy Anti Cheat lesz. Itt forrongtam jobbra-balra, illetve mások is, mivel ez azt jelentette, hogy a játékot sehogy se lehet módosítani, tehát fordítás se készülhet hozzá. Nagyon elszomorodtam, de úgy voltam vele, hogyha másképp nem is, de akkor konzolra kiadom a fordítást (hiszen a PS4-es Network Test-tel tökéletesen működtek az addig lefordított szövegek is).

Majd jött a játék launch trailere, amit bármilyen játéknal csak kellő óvatossággal szabad megtekinteni. FromSoftware játéknál szintén ez a helyzet, mivel a Dark Souls 3 utolsó DLC-jében is kábé az összes poént és főellenséget lelőtték, ezért nem szabadna megnézni ezt a trailert…

…de megnéztem 😀

Hát HOGYNE néztem volna meg!!! 😀 Nem érdekelt, hogy mennyire lesz spoileres, vagy mi lesz benne, én látni akartam a teljes verziót ebből a játékból, több információt és miegymást. És láttam is… túl sokat. A trailer valóban olyan dolgokat mutatott meg, amiket nem kellett volna látnom, és próbáltam kitörölni az emlékezetemből, így is maradt egy képkocka egy bizonyos főellenségről, akire rácsodálkoztam, hogy vajon mi lehet, ki lehet, mit csinál…stb., és a korábbi pletykáknak, amik a Reddit-es fórumban keringtek, lehet, hogy van valóságalapja? Vagy mégsincs? És ahogy mentek a találgatások és szinte egyszerre számoltunk vissza, megemlékeztünk erre a pár évre, és visszatekintettünk a múltba. Hogy mennyit szenvedtem akkortájt több téren is, és ez adott erőt. Hogy mennyire vártuk, hogy saját poénokat kreáltunk, mémeket, elméleteket és még sorolhatnám. És azt, hogy sikerült eljutnunk idáig.

Majd megjelent a játék. És elszabadult a pokol 😀

Azonnal feltelepítettem, azonnal szétszedtem, azonnal nekiláttam a korábbi fordításom átültetésének, és nagy örömmel láttam, hogy a játék kábé 45%-át már le is fordítottam. A többi fordítanivaló pedig pikk-pakk meglesz, ugye? UGYE??!?!?!

Hát sajnos nem lett meg pikk-pakk. Rájöttem, hogy a párbeszédekből szinte 3x (vagy valahogy ekörül) annyi van, mint a korábbi játékokban. A tárgyleírások és egyebek szintén itt vannak, nem úszom meg őket, és tetűnehéz őket fordítani, mármint rohadtul száraz a szövegük, alig tudok az ilyenekkel haladni, én a párbeszédeket jobban szeretem…stb…stb. Ugyanakkor nagy volt a kísértés, hogy előbb most lefordítsam a játékot, vagy előbb játsszam le. Lejátszani csak és kizárólag öcsémékkel szeretném, mert jó lenne együtt megtapasztalni a sok élményt és miegymást.

Sebaj, gondoltam, hogy a fordítás az majd pikk-pakk elkészülhet. Én már láttam, hogy nem lesz ez olyan egyszerű, sőt, kissé önző módon úgy voltam vele, hogyha már itt vagyok ennyi százaléknál, a maradékot majd fordítgatom valamikor, de közben azért játszani is kell a játékkal néha-néha. Így történt az, hogy mint általában minden nagyobb fordításomnál, amivel év elején foglalatoskodok, kitalálom, hogy azt majd a születésnapomon, május 20-án adom ki. Így mindenkit meglepek egy remek fordítással, magamat meg a pihenéssel. Úgyhogy öcsémékkel elkezdtünk játszani, és tök jól haladtunk mindennel. Persze volt, hogy ők néha külön-külön is játszottam tőlem, újabb felszerelést vagy varázslatokat szereztek meg, amivel erősebbek voltak nálam. Gondoltam én is szerzek ezt-azt, én is erősebbé válok, másmilyen képességeket szerzek meg, sőt, azokat a területeket, ahol éppen vagyunk, teljesen kimaxolom. Minden tárgyat felveszek, minden küldetést vagy mellékszálat teljesítek, és minden főellenséget legyőzök. Az egyik ilyen főellenséggel egészen meggyűlt a bajom, akárhogy is próbáltam legyőzni, folyton lezúzott. Rákerestem a Neten egy tippre, hogy mégis hogyan lehetne a legjobban legyőzni, és azt írták, hogy a tűz a gyengepontja. Mivel már késő este volt, megjegyeztem ezt az információt, és ennek tudatában feküdtem le aludni, gondolva azt, hogy majd másnap, ha játszani fogok a játékkal, akkor tüzes támadásokat fogok használni, és úgy fogom kinyírni az ellenfelet.

A helyzet az, hogy amikor a tűzről olvastam, még nem gondoltam arra, hogy a sors más téren próbál majd „besegíteni” a főellenség legyőzésébe. Ugyanis másnap reggel 6 órakor kiabálásra és füstre ébredtem: egy elektromos zárlat következtében kigyulladt a házunk előtere, illetve a konyha egy része. Pillanatokon belül tudatosult bennem, hogy bizony ég a házunk, és moströgtöndeazonnaltüstént ki kell innen jutnunk. Így kimenekítettem anyámat (aki ráadásul mozgáskorlátozott), nagymuttert, Berci kutyámat, valamint a pénztárcámat is. Nem volt egyszerű a történet, de a tűzoltók szerencsére időben jöttek és megfékezték a lángokat. Ez alatt azt értem, hogy a tető csak egy része égett ki, illetve a falak is teljesen jól bírták a gyűrődést, de minden más, mondhatni az életünk kb. 80-90%-a teljesen odaveszett. Most is bennem van élénken az, mikor a tűzoltók felkínálták, hogy bemehetek a házba kimenteni bármi fontosat, és még hallottam az épület recsegését, láttam, ahogy minden koromfekete a tűztől és vizes az oltástól, azt, hogy roppant meleg volt bent, mint valami nyári hőségben (mindez reggel 7-kor, március 16-án), hogy a forró víz csepeg lefelé a plafonról, néha a vállamra (mert sisakban mehettem csak be)… egészen szürreális élmény volt. Fel se fogtam, hogy mi történt. Azóta persze másképp működnek a dolgok, nagyon is jól tudom, hogy mi történt, és senkinek se kívánom mindezt átélni. Egy-két nap után jöttek a gondolatok, hogy mi a helyzet például a családi fotókkal, amin mindannyian ott vagyunk, azok megmaradtak? Mi a helyzet a ruháimmal? És a tavaly szerzett diplomámmal? Mi van a sok megszerzett és általam gyűjtött konzollal? A számítógépemben lévő vinyó, amin a rengeteg fordítás van, az még megvan? Számtalan olyan dologra gondoltam, de legbelül csak az ürességet éreztem. Nem tudom megmagyarázni, de talán a sokkhatás volt még bennem. Azon is elgondolkodtam, hogy mi lett volna, ha ott maradok… Sőt! Lehet jobb lett volna, ha ott maradok, mert akkor nem kell szenvedni mindenfélével (igen, bevallom, volt ilyen gondolatom is). Végül erőt vettem magamon, mert az élet így is adott számtalan pofont és akadályt, ezt is biztosan le tudom küzdeni, a kérdés, hogy hogyan tovább………

Gondoltam közzéteszek egy hírt kissé TRC-s stílusban a weboldalamon, valamint a Facebook-omon, hogy támogatást kérjek arra, hogy újrakezdhessük az életünket. Nem fűztem hozzá sok reményt, mert úgy voltam vele, hogy érkezik pár kisebb összeg, aztán valamikor majd lesz valami, addig eléldegélünk valahogy.

Aztán ami történt, arra egyáltalán nem voltam felkészülve. A bejegyzésem futótűzként terjedt az Interneten (ezt a poént más lőtte el, mikor megtudta, hogy leégett a házunk, ráadásul rá fél órára, szóval vicces volt ilyen szófordulatot hallani, jót nevettem, még akkor is, mikor épp égett a házunk, de én már csak ilyen vagyok… inkább poénkodok, mintsem szomorkodjak). És nemcsak, hogy terjedt, de még hírportálokon is megjelent. A hírportálok pedig csak úgy adták egymásnak a történetemet, egyre több és több emberhez eljuttatva azt. Az adományok pedig csak úgy gyülekeztek. És nem csak anyagi támogatások, hanem kedves szavak, ruhák, bútorok, és még munkások is gyülekeztek, akik mind-mind segíteni akartak nekem. Én pedig nem értettem, hogy mégis mivel érdemeltem ki azt a hihetetlenül sok segítséget és támogatást, amit ezek a számomra idegen emberek nyújtottak (szégyen vagy sem, de ezen sorok írása közben most egy kicsit komolyan bekönnyeztem). Ezúton is KÖSZÖNÖM MINDENKINEK!!! Bárki, aki csak egy kicsit is gondolt ránk, aki egy kedves szót szólt, vagy bármilyen módon segített, lehet, hogy neki csekély dolog volt, de nekünk igen is hatalmas!!! És sose fogom tudni eléggé meghálálni nektek, de köszönöm, hogy vagytok!!!

Azóta lassacskán eltelt fél év. Ebben a fél évben ráeszméltem arra, hogy a házat is fel kell építeni, és az most mindennél fontosabb. Persze a munkahelyen is állni kell a sarat, a biztosítóval is beszélni kell, a munkásokat kell koordinálni, tehát MINDENT meg kell tenni annak érdekében, hogy visszakapjuk az életünket, hogy minden működjön, hogy ismét SZINTE olyan legyen minden, mint régen. És a munkások csak úgy jöttek, a segítség is szép számmal érkezett, valamint a ház is épülgetett. A háttérben a fordítással is foglalkozni szerettem volna, de nem nagyon ment. Nem nagyon akaródzott a fordítás készülgetni. Így a május 20-as határidőt ki kellett tolnom, méghozzá augusztus végére, remélve azt, hogy augusztus 31-én kész lesz a fordítás, és talán a ház is, hiszen eleinte júniusig kaptunk haladékot egy külön szálláson való tartózkodásra, amit sikerült augusztus végéig meghosszabbítani. Én pedig megfogadtam, hogy addig nem fogok játszani a játékkal, hiába játszik vele öcsém is, hiába játszotta le már mindenki 600x (és én is biztos oda-vissza lejátszottam volna, hiszen erre vártam évek óta), szóval addig nem, míg vagy lefordításra nem kerül a játék, vagy vissza nem költözünk.

És teltek a napok, a hetek és a hónapok. Éreztem, hogy nem nagyon megyeget a fordítás. Jöttek a kísértések: Mi lenne, ha kiadnám béta változatban, majd néha-néha frissítgetném? Nem jó, mert a Dark Souls 3 így csúszott több hónapot, mert ott is azt hittem, hogy haladok, de pont emiatt nem készült el időben. Mi lenne, ha közös fordítást készítenék, megosztanám másokkal és úgy fordítgatnám? Nem jó, mert akkor nem fogok haladni, mások belekontárkodnak…stb, ezt pedig NEKEM kell EGYEDÜL elkészítenem. Elkezdtem kitalálni olyan megoldásokat, hogy előbb a tárgyakat fordítom le, mert azok szenvedősek, vagy ha nem azt, akkor a párbeszédeket, mert azokat jobb, és így tovább. Végül egyszercsak letudtam az egyik fájlt, elkészültem a párbeszédekkel, maradtak a tárgyleírások. Ez volt valamikor augusztus elején.

Elmentem szabadságra, majd úgy volt, hogy a szabadságom végén végre végezni fogok vele. Sajnos nem így lett, egyrészt mert a szabadságom nagy része a házzal kapcsolatos teendőkkel telt el, másrészt meg próbáltam pihenni, kikapcsolódni és miegymás. Utóbbi se jött össze, jelen sorok írása közben is extrém fáradt vagyok, konkrétan majd összeesek, de akkor is le akarom írni, amit akarok.

Aztán valami oknál fogva eljutottam odáig, hogy már „csak” 728 sor van hátra. Nagyon száraz szöveg, nagyon monoton, de le kell fordítanom, és még cirka 10 nap van hátra. Ha naponta 100 sort haladnék vele, rávenném magam erre, akkor pikk-pakk elkészülne. Elkészülne az Elden Ring fordítása, ami most furán hangozhat, de kezdett nem hobbivá, hanem teherré válni. Mi van akkor, ha nem készülök el vele időben? Mi van akkor, ha már senkinek se fog kelleni, mert oda-vissza lejátszotta már a játékot? Egyáltalán megérte, vagy megéri elkészítenem mindezt?

Majd hirtelen megvilágosodtam. Igen, megéri. Igen, kelleni fog másoknak is. És igenis el fogok vele készülni időben, mert megígértem, és sokan számítanak rám. Sőt, azok, akik az elmúlt fél évben támogattak, azért is támogattak, aki és ami vagyok: Egy fordító, aki örömet okoz másoknak a fordításaival. Én ezt nem hagyhatom abba, tovább kell fordítanom, minőségi fordításokat kiadnom a kezeim közül, hogy utána ti is megtapasztalhassátok azokat a fantasztikus játékokat, amikkel én olyan szinten szeretek játszani, hogy fordítást készítek hozzá. Nem magamnak, mert nekem nincs rá szükségem, tudok olyan szinten angolul, hanem NEKTEK, akik ez által még nagyobb örömmel tudtok játszani.

Úgyhogy az elmúlt napokban összegyűjtöttem minden erőmet, és késő estig fordítgattam. Csak úgy írtam be az újabbnál-újabb szövegeket, daráltam le a sorokat, majd láttam, hogy sikerült 300 sorra leredukálnom a fordítanivalót, még a hét elején. Gondoltam jó lesz ez, majd holnap folytatom, de láttam, hogy nincs még éjfél sem. Nem érdekelt, hogy másnap munka, vagy fáradt leszek, ledaráltam még 100 sort, maradt 200. Az lebegett a szemem előtt, hogyha ezeket letudom, akkor előbb kész lehet a fordítás, előbb kapja meg mindenki, előbb lehet játszani vele, és, bár ismét fura lehet vagy furán hangozhat, de előbb szabadulok meg a fordításától. És akkor másnap olyan nagy öröm volt, mikor az utolsó sorral is végeztem és kiírhattam, hogy most vasárnap ki fogom adni a fordítást. Nem hittem volna, hogy sikerül megoldani, de végül így lett.

Ki is írtam hát, hogy elkészültem, már csak tesztelni kell. Azt is említettem, hogy vasárnap adom ki a fordítást. Aztán terveztem, hogy írok róla egy kisebb helyzetjelentést, egy apróságot, hogy kész van, hurrá, lehet örülni meg miegymás. Végül mégse lett olyan rövid ez a helyzetjelentés. Azért nem, mert ki akartam térni az egész történetre, magára az utazásra, amit ez a fordítás adott nekem. Nem csak magát a fordítást, hanem azt, hogy kedves emberek is léteznek a világon, olyanok, akik most visszaadták nekem azt a sok segítséget, amivel én szoktam másoknak segíteni. És természetesen itt is gyakorolhattam a végtelen türelmemet, amiből remélem, hogy soha nem fogok kifogyni 🙂

És ha már türelem: Úgy vélem, hogy eleget várt mindenki a fordításra. A helyzetjelentéseket én vasárnap este szoktam kiírni, és így vasárnap este is szoktam megosztani az új fordításokat.

Tekintettel arra, hogy MÁR MOST vasárnap van (hiszen éjfél elmúlt), biztos, hogy mindenki már játszana, mintsem olvasna. Úgyhogy a fordítás már MOST elérhető, használjátok egészséggel (hiába, van, ami nem változik, így a hatásvadász üzemmód megmaradt 😀 ).

FONTOS TUDNI, hogy mind eredeti, mind virágbolti verzióval működik (jelenleg az 1.06-os kiadással), azt azonban senki se feledje, hogy az eredeti változatban az Easy Anti Cheat védelem miatt csak offline lehet játszani, nehogy bannolják az embert (sajnos ez a kockázat benne van a pakliban, ez ellen nem tudok mit tenni, mint ahogyan számos más Elden Ring mod készítője sem, UGYANAKKOR tudomásom szerint még senki se bannoltak semmilyen legális mod miatt /így pl. egy fordítás miatt sem/, szóval valszeg nem lesz baj).

Azt is tudni kell, hogy a tesztelésre nem szántam túl sok időt. Úgy voltam vele, hogy ezzel bizony sokan fognak játszani, és ha bárki-bármilyen hibát találna, akkor azt azonnal jelezni fogja. Remélem így is lesz 🙂

Ami engem illet: Elindítottam a játékot, kipróbáltam a fordítást, így bár csak kicsit, de ismét játszhattam vele. És olyan jó érzés volt 😀 De még nem fogom folytatni, előbb vissza kell költöznünk a házunkba, amire már most kedden sor kerül, ugyanis nagy valószínűséggel elkészül olyannyira, hogy ismét ott lakhatunk. És akkor végre én is oda-vissza játszhatok ezzel a fantasztikus játékkal, ami méltó módon fogja megnyerni idén az „Év játéka” címet 🙂

Ismét köszönök mindenkinek mindent, aki csak egy kicsit is bármilyen szinten hozzájárult az életünk újrakezdéséhez! KÖSZÖNJÜK!

És végül, de nem utolsó sorban: jó játékot kívánok mindenkinek! 🙂

UI.: Akartam írni még sokminden mást is, de „hirtelenjében” erre futotta így éjfél előtt. Bocsi 😀