Üdv néktek drága jó emberek!
Sikeresen bejutottam az Elden Ring Nightreign bétájába, és úgy gondoltam, hogy írok egy részletes beszámolót arról amit tapasztaltam. Persze más videókból vagy egyebekből is tudtok informálódni, az enyém annyiban lesz más, hogy próbálok mindenfélére kitérni, köztük például arra is, hogy mi lesz a játék fordításával, amit már most elkezdtem és nagyon jól haladok vele, viszont nem biztos, hogy jó lesz magyarul játszani a játékkal. Hogy miért? Előbb beszéljünk magáról a játékról!
Szóval mindenki ismeri az Elden Ring-et, ugye? Ha a weboldalamat olvassa valaki, akkor bizonyára igen, már csak azért is, mert lefordítottam a játékot és a kiegészítőjét is. Jött utána a hír, hogy nem készül folytatás a játékhoz, de még csak kiegészítő sem. Erre egyszercsak a tavalyi Game Awards-on hirtelen bejelentettek egy önálló játékot, ami nem más volt, mint az Elden Ring Nightreign. Ez most akkor folytatás? Új rész? MI EZ??? És mit keres a trailerben a Dark Souls 1. részéből a Centipede Demon (Százlábú démon), a 3. részből meg a Storm King (Viharkirály)?
Nos a történetet még nem annyira ismerjük, és nehéz is lenne normálisan összegezni mindazt. Amit tudni lehet, hogy mi Nightfarer-ek (Éjutazók) vagyunk, akiknek le kell győzniük a Nightlord-ot (Éjlord). Erre a feladatra három napunk van, de több Éjlord is van, az alapjátékban 8 (azért írom, hogy „alapjáték”, merthogy bejelentették, hogy valszeg DLC is készül hozzá). Ha mindet sikerül legyőzni, akkor véleményem szerint jön egy (vagy kettő, esetleg három???) végső főellenség, akiket le kell győzni és akkor mindenki boldog lesz.
De hogy is néz ki ennek a játékmenet? Az Elden Ring-gel vagy más FromSoftware Soulslike-okkal ha játszott valaki, akkor tudja, hogy van egy kezdőterület, onnan elindulunk hősünkkel, jön mindenféle ellenfél, azokat lezúzzuk, szintet lépünk, belépünk egy hatalmas kazamatába / várba / barlangba / akármibe, ott megkeressük a főellenséget, legyőzzük és megyünk tovább. Itt viszont teljesen másképp működik a dolog, olyan ez az egész, mintha egy Battle Royale játékkal játszanánk (de extrém ki kell hangsúlyoznom, hogy ez NEM Battle Royale játék!!!), ahol egy adott pályán kell kinyírni ellenfeleket, erősebbé válnunk, majd az első nap végén jön egy főellenség, akit szintén el kell intéznünk. Ha sikerül, jön a második nap, ahol akár random betámadhat egy nagyobb főellenség, de a nap végén ismét egy újabb főellenséggel kell megküzdenünk. A harmadik napon már csak vásárolni tudunk ezt-azt, mielőtt megkezdenénk a végső csatánkat az általunk a játék elején kiválasztott Éjlord ellen.
Egyszerűen hangzik, ugye? Csak azért kérdezem, mert nem az. A többi Soulslike játékkal ellentétben ez egy Roguelike Soulslike játék (de szépen fest így egymás mellé leírva ez a két szó 😀 ). Most oké, azt tudjuk, hogy mi a Soulslike játék (legalábbis feltételezem, ha már az Elden Ring-gel és a többivel játszódtatok ugye), de mi az a „Roguelike”? A saját szavaimmal úgy tudnám leírni, hogy van egy kezdő terület, ahol ott van hősünk, teljesen gyengén, alap szinten, és úgy kell neki kinyírnia valamilyen főellenséget vagy elérni valamilyen célt. Útközben véletlenszerűen generált pályákon halad, ahol véletlenszerű ellenfelek jönnek vele szembe, de szerencséjére a pályán véletlenszerűen helyezett fegyvereket és miegymást találva erősebbé válik. Ha kinyírja a főellenséget akkor tök jó, mert plusz pontokat vagy egyebeket szerezhet, de ha nem tudja kinyírni, esetleg megmurdel, akkor sincs baj. Csak egyetlen apróságot kell figyelembe venni: Bárhogy is ér véget a játék (ami lehet akár 5 perc vagy fél óra vagy akármennyi), SZINTE MINDENÜNK ODAVÉSZ, tehát a karakterünk ismét gyengusz lesz, nem lesz nála semmilyen fegyver amit addig megszereztünk, és bármeddig is jutottunk a játékban azt tekintsük semmisnek. Ezen leírást elolvasva biztos beugrik nektek pár játék, ami ilyen és játszottatok már vele: Enter the Gungeon, Risk of Rain 2, Barony, Binding of Isaac, Dead Cells, FTL – Faster than light, Rogue Legacy, Balatro, Vampire Survivors, Hades, Have a nice death…stb.
Nahmost akkor képzeljük el ugyanezt Elden Ring köntösben: Adott egy teljesen véletlenszerű kis pálya, ahol véletlenszerű helyen kezdünk egy teljesen gyenge karakterrel, akivel utána tárgyakat, varázslatokat, fegyvereket és miegymást kell gyűjtenünk, hogy erősebbé váljunk. Aztán ha erősebbek leszünk akkor jön az éjszaka, ahol egy nagyobb főellenséget kell legyőznünk. Ha sikerül akkor szuper, mert jön a második nap, ahol ismét van némi időnk gyűjtögetni és erősebbé válni, és ha a második éjszakát is túléltük akkor jön az Éjlord elleni küzdelem. De mint tudjuk az Elden Ring (meg mondjuk más Roguelike játékok) egyáltalán nem könnyű játék. És ha megmurdelünk akkor kezdhetjük elölről az egészet??? Igen is meg nem is. Kifejtem: Alapesetben ha megmurdel a karakterünk, akkor van pár másodperc, amíg a társaink felszedhetnek a földről, de ha nem sikerül, akkor elveszítjük a rúnáinkat ÉS egy szintet gyengülünk. Ez így nem nagy veszteség (bár nézőpont kérdése), ugyanakkor ha épp éjszaka van és az aznapi főellenség ellen harcolunk, akkor ha ott meghalunk és nem tudnak felszedni a társaink (vagy mindenki a földre kerül), akkor vége az adott körnek és lehet elölről kezdeni az egészet.
Ja, igen, a társaink: Alapvetően úgy van kitalálva a Nightreign, hogy összesen 3 játékos indul el megkeresni a Nightlord-ot, hogy véget vessen az uralmának. A tesztverzióban nem lehetett egyedül játszani, bár a teljes változatban elméletileg erre is lesz lehetőség. Hogy ez hogyan fog működni azt jelenleg elképzelni se tudom, mivel annyira három főre van balanszolva minden (legalábbis a tesztverzióban, még egyszer hangsúlyozom), hogy egy fővel képtelenség lenne ezzel játszani, de még kettővel is húzós. Azért is húzós, mert ha az egyikünk lekerül a földre, akkor a másiknak egyszerre kell a főellenségre figyelni és arra, hogy felszedjen minket, a kettő együtt pedig nem nagyon megy, mivel ez egy pörgősebb játék, mint a sima Elden Ring.
Nem tértem ki az egyik legfontosabb dologra, a karakterekre. Bizony, mint ahogyan azt előzetes információkból és videókból tudni lehetett, itt fix karakterek vannak, akiket kilehet választani a játszmába bekerüléskor, és az adott játszma végéig őt fogjuk irányítani, így alaposan meg kell fontolni a döntésünket. Amikor kezdődik egy játék, ott láthatjuk a másik két csapattársunkat, hogy ők éppenséggel kit választanak, és igen, lehet olyat, hogy mindhárman ugyanazzal a karakterrel vagyunk, de nincs túl sok értelme. Két ugyanolyan karakter még jó lehet, de a harmadiknak akkor is másfélének kell lennie (szerintem). A teljes játékban állítólag 8 karakter lesz, plusz a készülő DLC-ben akár még plusz 2, de a tesztverzióban 4 karakter közül lehetett választani.
Hogy mennyire különböznek ezek a karakterek egymástól? Nos… eléggé. Én mindegyik karaktert kipróbáltam, de a legtöbb játékmenetem a Recluse-zal („Remete”), vagy a Duchess-szal („Hercegné”) volt. Már csak attól is különböznek, hogy mindenkinek van egy passzív, egy aktiválható képessége, valamint egy szuperképessége, amik nagyban befolyásolják a játékmenetet.
A legalapabb karakternek a Wylder („Vadóc” vagy „Szilaj”, még nem döntöttem el) tekinthető. Ez egy tipikus lovag, akinek van egy kisebb pajzsa és egy nagyobb kardja, azzal lehet vagdosni az ellenfeleket. Az ő passzív képessége az, hogy egyetlen egyszer elkerülheti a halált, ha akkora sebzést kapna, ami instant végezne vele. Hogy ez mennyire ér sokat azt nem tudom, de néha attól még jól jöhet (mondjuk ha sikerül végig úgy játszania, hogy a legutolsó főellenségnél van és két társa a földön hever, akkor ezzel feltudja őket szedni, ha jól játszik és jól időzít). Az aktiválható képessége egy bal kézből kilőhető csáklya, ami kissé hasonlít a Sekiro csáklyájára. Ezzel a kisebb ellenfeleket közelebb tudjuk húzni magunkhoz, vagy magunkat tudjuk közelebb húzni a nagyobb ellenfélhez, esetleg megtudjuk vele törni az ellenfél védelmét. Lehetőségünk van a földet vagy a pálya egyes részeit is becélozni és oda kilőni a csáklyát, de nem olyan nagy a hatótávolsága, plusz csak minket húz közelebb az adott helyhez, de nem fogunk úgy felugrani vele a tetőre, mint a Sekiro-ban. A Wylder szuperképessége az, hogy egy hatalmas robbanást okoz a bal karján lévő kis eszközzel, amivel jócskán lesebzi az ellenfeleket, plusz megtöri a védelmüket (és igen, megint csak a Sekiro-val jövök, mert hasonló robbanást tudunk okozni abban a játékban is). Itt nagyjából ki is fújt a karakter lényegi eleme, tehát egy átlagos karakterre kell gondolni, de ettől függetlenül jól jön, ha mondjuk szét kell választani az ellenfeleket és mondjuk az egyikre koncentrálni.
A második szintén alapnak számító karakter a Guardian („Védelmező”) volt, aki konkrétan egy madárember, tehát van neki két karmos lába, meg ilyen sólyom feje. Ezen kívül vannak szárnyai is, de a bal oldali szárnya kissé meg van tépázva vagy törött, tehát repülni nem igazán tud, van helyette azonban a bal kezében egy termetes pajzs (rajta egy szárny motívummal), a jobb kezében meg egy alabárd. Passzív képességével szinte bármilyen támadást ki tud védeni, és inkább az állóképessége bánja a sérülést. Az aktiválható képességével egy kisebb forgószelet okoz maga körül a szárnyával, ami képes elhárítani a státusz hatásokat (pl. mérgező ködfelhőket), valamint a kisebb ellenfeleket a levegőbe repítheti. A szuperképessége pedig az, hogy nagyon kis ideig felrepül a levegőbe, távol a bajtól, majd hatalmas becsapódással mindenkit lesebez maga körül, valamint a földön fekvő társait azonnal felsegíti. Sőt, ha nyomva tartjuk a gombot, akkor talán 3-5 másodperc erejéig (nem számoltam) kis erőmezőt hoz létre, amiben a csapattársak kevésbé sérülnek (vagy egyáltalán nem? Ebben nem vagyok biztos). Mivel ez a karakter főleg a védekezésre jó, így „tankként” szolgálhat, csak a megfelelő tárgyakat kell összegyűjtenie a játék során.
A harmadik már egy kissé trükkösebb karakter, a Duchess („Hercegné”). Ez a karakter egy kis késsel kezd, amivel mágikus sebzést is tud okozni. Itt kábé ki is fújt a fegyverzete, de azt tudni kell, hogy baromira gyorsan vág a késsel. Itt jön be ismét az, hogy a karakterek nemcsak kinézetben, képességekben és ilyesmikben térnek el, hanem abban is, hogy ki-hogyan használ bizonyos fegyvereket. Míg más karakterek kezében a kés sima támadási animációkat hajt végre, addig neki külön animációk vannak (mint ahogyan a Wylder-nek a nagy kardokkal, a Guardian-nak pedig az alabárdokkal van ilyen). A passzív képessége az, hogy nagyon jól tud kitérni a támadások elől (szinte szaltózva lehet vele ide-oda ugrálni és jó gyorsan), ami jól tud jönni, főleg ha olyan passzív hatás van rajtunk (mindjárt kitérek ezekre is). Az aktiválható képessége az egyik legjobb képesség a játékban: Egy ellenfelet becélzunk, majd beaktiváljuk a képességet, akkor az elmúlt 1-2 másodperc alatt általa elszenvedett sérülést ismét elszenvedi. Ezt úgy képzeljük el, hogyha a társaink valami überbrutál sebzést nyomnak az ellenfélre, amivel lemegy a negyed életereje, akkor ezt a képességet beaktiválva megjelenik az ellenfél szelleme, pár másodperccel ezelőttről, visszajátszva a sérülési animációkat, és az animáció végén az ellenfél ismét a negyed életerejének megfelelő életerősebzést szenved el. A tankosabb ellenfeleket vagy főellenségeket egy felkészült Duchess simán szétkapja. A szuperképessége kissé másabb, az arra jó, hogy saját magát és a közelben lévő társait láthatatlanná teszi. Ez nem tűnhet olyan nagy számnak, de gondoljunk bele abba, hogy ilyenkor az összes ellenség (beleértve a főellenségeket is!!!) nem támad minket tovább, valamint mi és társaink bárkit megtámadhatunk, nem válunk láthatóvá, mint más, hasonló játékok esetében. Érdemes ezt a képességet akkor használni, ha valami nagyon brutál támadást akarunk végrehajtani, vagy ha mindkét társunk lekerült a földre és biztonságban fel akarjuk őket szedni onnan.
A tesztben kiválasztható és egyben utolsó, negyedik karakter a Recluse („Remete”). Fontos így a fordítás szempontjából, hogy nekem a „Remete” szóra egy öregember ugrik be, akinek hatalmas szakálla van és ott él az erdőben. Ezzel szemben ez a remete egy nagyon bájos varázslónő, akinek szinte fekete a bőre, és hosszú hófehér haja van. Mint említettem varázslónő, tehát ő mindenféle varázslatot képes szórni az ellenfélre. Kezdéskor egy kis varázsbot van nála, amivel kis lövedékeket tud kilőni, valamint ívben is, hogy egyszerre több ellenfelet találjon el. Életereje kábé semmi, pillanatokon belül elpatkolhat, valamint a varázslatai is hamar elfogyasztják a Fókusz pontokat, márpedig azt akármivel nem lehet visszatölteni. És itt jön be a passzív képessége, amivel láthatóvá válik számára a körülötte lévő ellenfelek és társak által elszenvedett elemi sebzés. Ez azt jelenti, hogyha valakit mondjuk tűzzel megtámadnak, akkor ilyen piros karika lesz körülötte. A Recluse láthatja a tűzzel, mágiával, villámmal vagy szent sebzéssel lesújtott ellenfeleken ezt a karikát, és az aktiválható képességével kiszedheti ezt az esszenciát belőlük. Ettől egy roppant bonyolult karakterré válik, mivel összesen háromszor szedhet ki bármit is bárkiből, utána alul kijön belőle egy esszencia kombináció. Ha még egyszer benyomjuk a képességünket, akkor a kombinációból egy varázslat lesz, ami attól függ, hogy milyen elemi esszenciákat gyűjtöttünk össze. Ha valaki játszott mondjuk a Dota 2-vel és tudja, hogy hogyan működik az Invoker, akkor valami hasonlót képzeljen el itt is (vagy mondhatnám akár a Magicka c. játékot is, ott is van hasonló rendszer). Ha én folyton mágikus okozok, akkor 3 ilyen esszenciát gyűjthetek be, és ezt követően egy kis gömböt lő ki a karakter, ami kis ideig követi az ellenfelet és folyton lesebzi őt. Ha három tüzet gyűjtök be, akkor meg egy hatalmas tűzgolyót lő ki. Míg a többi karakternek pár másodpercig várnia kell, hogy használhassa az aktiválható képességét, addig a Recluse-nak nem, csak legyen valami a közelben ami valamilyen elemi sebzést szenvedett el. Erre rásegíthetünk azzal, ha olyan fegyverünk van, ami mondjuk tüzes vagy villám sebzést okoz, vagy akár a társaink is okozhatnak ilyen sérülést, esetleg az ellenfél tűzzel okádja le a társunkat és úgy is gyűjthetünk ilyeneket, a lényeg az időzítésen van, nomeg azon, hogy a kombinációkat tudjuk fejből. Van a színtiszta kombináció, mikor mindhárom esszencia teljesen ugyanaz (pl. tűz-tűz-tűz), van az, amikor 2 egyforma van és egy különböző (pl. tűz-tűz-mágia vagy mágia-mágia-tűz), és van az, amikor három különböző van (pl. tűz-mágia-villám). A sorrend teljesen mindegy, csak az összetétel az, ami számít, és így kis fejszámolással rájöhetünk, hogy összesen 14 kombináció létezik. Ha ügyesen játszunk, akkor minden szituációra megvan a varázslatunk, és csak akkor kötelező elnyomni amikor mi akarjuk. Fentebb említettem a Fókusz pontokat, hogy akármivel nem tölthetjük vissza, és hogy a passzív képessége jó ebben. Hogy miért? Mert minden egyes alkalommal amikor kinyerjük az esszenciát valamiből, akkor Fókusz pontot is kapunk. Tehát ha mondjuk kétszer rálövünk varázslattal valakire, akkor kb. ugyanennyi mennyiséget vissza is kapunk tőlük. Nagyon be kell osztani, hogy mikor-hogyan varázsolunk, de egy ügyes Recluse játékos soha nem fogy ki a Fókusz pontokból. Ha pedig mégis, akkor sincs probléma, mert ott van a szuperképessége, amivel a közelben lévő ellenfeleket kb. 5-10 másodpercig egy ilyen vörös jellel megjelöli. Bárki aki azt az ellenfelet megtámadja (tehát a csapattársakra is vonatkozik ez), annak kis mennyiségű életerőt és Fókusz pontot tölt vissza. Mondom, az egyetlen hátránya a karakternek az, hogy nagyon kevés az életereje, de a csapattársak remekül tudják kompenzálni ezt. Míg ő távolról varázsolgat, addig a többiek osztják az áldást.
Node nézzünk meg egy átlagos játszmát! Mint említettem kiválasztjuk a főellenséget akit ki akarunk nyírni, kiválasztjuk a karakterünket, aztán két random emberrel (vagy ha jelszót használunk akkor testvérünkkel / haverokkal / bárkivel akinek ugyanaz a jelszava) elindulunk a pályára. A pálya viszonylag kicsi, ha valamihez hasonlítanom kellene, akkor TALÁN akkora, mint az Elden Ring-ben a Weeping Peninsula („Zokogó félsziget”), ami a játék alján található (vagy amit mások „Ausztráliának” is hívnak, az alakja miatt 😀 ). Hőseink a Roundtable Hold-ból („Kerekasztal erőd”) elindulnak, majd felugranak, hogy egy fantom sólyom elszállítsa őket a játék helyszínére. Itt egy kicsit olyan érzésünk lehet, mint bármilyen Battle Royale játékban, hogy van egy random, köralakú pálya, ahol ledobnak minket egy random helyszínen és hajrá. Onnantól kezdve viszont az egész átmegy egy mini-Elden Ring fílingű játékba, ahol szét kell nézni az adott területen, szintet lépni és miegymás.
Kezdésként nem árt, ha szétnézünk a térképen. A térkép tele van mindenféle helyekkel, legyen szó varázstornyokról, kazamatákról, Evergaol-okról („Végbörtön”) vagy akár alagutakról. Én az esetek többségében Recluse-szal voltam ugyebár, így első utam mindig egy varázstoronyhoz vezetett, ahol egy nagyon egyszerű fejtörőt kellett megoldani, hogy bejuthassak a toronyba (a bétában ez konkrétan kimerült abból, hogy vagy egy kis ördögszobor volt a torony előtt egy könyvet tartva a kezében, amit ha használtam megjelent előtte egy kék varázskorong, azt szétütve nyílt ki a torony ajtaja, vagy a toronnyal szembe állva bal oldalt a földön a bokrok közé volt rejtve ez a kék korong, amire rá kellett lépni). A tornyot simán meg lehetett mászni, mivel ebben a játékban könnyedén lehet közlekedni, lévén, hogy a karakterünk dupla ugrást képes végrehajtani a különböző falakon, plusz ha kábé a derekáig ér a következő szint / emelet, akkor simán felmászik rá (lásd Sekiro, már megint). És ahogy felértem a legfelső szintre, ott egy kis gömb várt rám, amit használva 3 lehetőséget kaptam: Egy random varázsbotot, egy másik random fegyvert, vagy valamilyen passzív képességet. Itt jön be a roguelike játékok eleme: Kapunk lehetőséget arra, hogy erősebbé váljunk, de nekünk kell eldöntenünk azt, hogy éppenséggel melyik bónusszal kívánunk élni. Megjegyzem én nyitottam ki a tornyot, de más játékosok ugyanúgy idejöhetnek és mindenkinek egyedi jutalma van, így az is lehet, hogy nekem nem tetszik semmi sem a kínálatból, míg amit a másik játékosnak ad a gép az már igen, csak akkor neki azt kellene választania és kidobnia (persze csak tárgyakat, fegyvert és talizmánt lehet kidobni, mást nem).
Minden tárgynak és fegyvernek van passzív képessége, ami befolyásolja a játékmenetet. Lehet olyan botot szerezni, amivel gyorsabban fogok tudni varázsolni, esetleg ha kinyírok egy ellenfelet akkor életerőt kapok vissza. Az Elden Ring-ben úgy kaptunk képességeket egy fegyverből, ha az vagy a kezünkben volt, vagy a másik kezünkben, esetleg a hátunkon (és akkor a másik fegyvert fogtuk két kézzel). Itt viszont elég, ha nálunk van, és mivel 6 fegyverünk lehet, így nem baj, ha varázslóként van nálunk egy bazinagy kard, amit úgyse fogunk használni, cserébe viszont kevesebbet sérülünk mondjuk a tüzes támadásoktól.
Persze nem csak a tornyokból lehet ilyen tárgyakat szerezni, hanem vannak különböző ellenséges táborok, amikben ha minden ellenfelet kinyírunk, jellemzően egy kisebb főellenséggel találkozhatunk. Őt elintézve nem csak a tábort foszthatjuk ki (amit menet közben is megtehetünk amúgy és elfutunk az ellenfelektől), hanem ismét kapunk egy kis gömböt, amiből ismét újabb erőre vagy felszerelésre tehetünk szert. Célszerű tehát minél több ellenséges tábort, kazamatát, kastélyt és miegymást kitisztítani, hogy alaposan felszerelkezzünk. Bizonyos helyeken azonban nem felszerelést kaphatunk, hanem valamilyen bónuszt. Így például ha találkozunk Marika egyik templomával, ott az oltárt használva kapunk plusz egy gyógyító töltetet a Karmazsin Könnyes Flaskánkhoz. Ha egy másik helyszínre megyünk, ott pedig egy térképet kaphatunk, ami felfedi a játéktér összes kincsének hollétét, így jobban mérlegelni tudjuk, hogy mégis hova lenne jobb menni.
Hogy mire fel a mérlegelés? Arra, hogy a nagy pályán mégis mit járjunk be, mivel az időnk szűkös: Amint elkezdődik a játék, nagyjából 5 percünk van arra, hogy a térkép szélein lévő helyszíneket bejárjuk, kifosszuk és menjünk tovább. Miért pont a szélein lévőket? Azért, mert 5 perc múlva kiírja a játék, hogy elkezdett esni az eső, és ez az eső bizony káros, ugyanis kék lángokat is hoz magával, és akárcsak egy Battle Royale módban itt is egy kör alakú területbe zár minket. Páraknak ezzel volt a baja a bétában, hogy túl gyorsan szűkül a kör, nincs idő mindent kifosztani…stb. Éppen ezért kell már az elején, még a ledobás pillanata előtt ránézni a térképre, hogy mégis hova dobnak be minket és milyen épületek vesznek minket körbe, vagy milyen felszerelést is keresünk. Ha tudjuk, hogy valamilyen tüzes fegyver kell, akkor a térképen olyan kazamatát kell keresni aminek a jobb alsó sarkában egy kis tüzes fegyver található, mert akkor biztosan olyat fogunk szerezni, vagy ha varázsbot kell, akkor meg azt a helyszínt keressük (és így pl. a varázstornyokat és Marika templomait is azonnal bejelölhetjük, ha úgy véljük jó lesz ezekkel kezdeni az első 5 percünket).
Persze az 5 perc leteltével megáll az eső, de a pálya kb. 25%-a használhatatlanná válik, mivel a kéken lángoló területen tartózkodva, ahol esik az eső, a karakterünk életereje szépen lassan elfogy. Kellemetlen lenne az esős területen belül elpatkolni, mivel oda nem nagyon fognak jönni a csapattársak segíteni, így elveszítjük a rúnáinkat és egy szintünket is. De ha a körön belül tartózkodunk, akkor van még kábé 5 percünk arra, hogy az ottani dolgokat felfedezzük és kifosszuk, mivel utána ismét szűkül a kör, amit nem csak felirat, de egy ominózus zene is jelez. Ha ezt a zenét egyszer-kétszer meghalljuk, utána biztosan emlékezni fogunk rá és még ha a föld alatt is vagyunk akkor is tudjuk, hogy most bizony indulnunk kell. Fent a kis iránytűn még egy apróbb Erdfa is megjelenik, így tudjuk, hogy az alá kell beállnunk, hogy a főellenséggel találkozhassunk. Sokat segít az is, hogy bár hátasunk nincs, de legalább olyan gyorsan tudunk futni egy képességünkkel, mint Torrent (vagyis „Áradat”, az Elden Ring fantom paripája).
A főellenségek egészen érdekesek voltak a bétában. Egyszer Margit (vagy Morgott?) ellen kellett küzdenünk, de egyébként is Fell Omen-ként („Könyörtelen Ómen”) hivatkozott rá a játék. Persze megvoltak a szokásos mozdulatai, de mégis kapott pár újabb és szemetebb képességet, szóval nem volt könnyű legyűrni őt. A másik ilyen főellenség egy páros volt, pontosabban Demihuman Queen („Félember királynő”), valamint Demihuman Swordsman („Félember kardforgató”). Ezek önmagukban is nehéz ellenfélnek minősülhetnek, de három fős csapatban hamar le lehet nyomni őket. A dolgot az nehezítette az ő esetükben, hogy mindenféle apró félembereket helyezett le a játék bizonyos időközönként, hogy soha ne unatkozzunk és ne csak a két fő célpont ellen kelljen küzdeni. A harmadik főellenség szintén egy trió volt, méghozzá a Draconic Tree Sentinel, no meg két hasonló lovas jóember. Ezek voltak a legszemetebbek, mert túl gyorsan közlekedtek és a DTS pillanatokon belül szétszedhetett minket, ha nem vigyáztunk, emlékeim szerint sose sikerült legyőzni őket, mikor velük találkoztunk. Végül de nem utolsó sorban a negyedik ilyen éjszakai főellenség nem más volt, mint a Centipede demon („Százlábú démon”), egyenest a Dark Souls 1-ből. Nemcsak a kinézete, de még a zenéje (vagy annak stílusa) is visszaköszönt a harc közben. Sokan rávághatják, hogy „Hőőő ez az egész olyan, mint egy nagy mod és ezért raknak bele mindenfélét más játékokból mert lusták!!!”, de ez nem igaz. Bár van egy kis mod beütése az egész Nightreign-nek, de a Centipede demon kinézetét jóval felturbózták, kapott jópár új mozdulatot, valamint a rajta lévő férgeket le lehet vágni, és akkor önálló ellenfelekké válnak, nem igazán megkönnyítve a dolgunkat.
Hogyha itt meghal mindhárom játékos és senkit se sikerül felsegíteni, akkor bizony vége is a játéknak. De mit jelent az, hogy felsegíteni? Képzeljük el úgy, hogy a karakterünk életereje nullázódik, ekkor a földre kerül. Megjelenik a képernyő közepén egy kis háromnegyed kör, ami valójában egy „életerő”. Más játékosoknak MEG KELL TÁMADNIA BENNÜNKET, hogy ezt az életerőt lecsökkentsék, és ekkor a karakterünk némi életerővel felkel. Ha ismét a földre kerülnénk, akkor már két ilyen életerőt kell lenyomni társainknak, ha háromszor, akkor pedig hármat. Negyedik és további alkalommal szintén három életerőt kell lenyomniuk, és ez akkor nullázódik, ha sikeresen eljutunk egy kegyhelyhez (vagyis akkor ismét csak egy csíkot kapunk halálkor).
Hogyha legyőztük a főellenséget, akkor öröm és boldogság jön, mivel nemcsak rúnákat kapunk, mint bármelyik ellenfél legyőzésekor szokás, hanem kapunk egy Dormant power-t („Szunnyadó erő”). Természetesen ezt is 3 random képesség közül választhatjuk ki, de ezek is mindenkinek egyediek. Lehet, hogy olyat kapunk, aminek segítségével minden sprintelés kezdetekor villámok csapnak a földbe, vagy ugyanez csak guruláskor / kitéréskor, esetleg a gyógyításaink átterjednek a társainkra is…stb. A lényeg, hogy kiválasztjuk a képességünket, szintet lépünk a kegyhelynél, jön egy kisebb köd ami elmossa az esőt és indul a második nap.
Itt két dolgot emelnék ki. Az egyik az, hogy a második nap semelyik szörny vagy ellenfél nem éled újra, tehát amit kitisztítottunk területet azt nem érdemes ismét megnézni. Tekintettel arra, hogy 5 perc erejéig ismét miénk a teljes térkép, én azt javaslom, hogy még a köd érkezése és eloszlása előtt jelöljük ki, hogy ki-hova-merre akar menni, és akkor aszerint járjuk be a pályát. A térképen ugyanis mindig látunk minden információt, ki-hol-merre van éppen, és ha lerakunk egy jelölést, akkor azt más játékosok is látni fogják. Ezzel jelezhetjük nekik, hogy mi magunk hova mennénk, vagy esetleg azt, hogy hova kellene mennünk. Sajnos a kommunikáció két vadidegennel nem nagyon jön össze, hiába jelölhetünk ki a térképen bármit, vagy akár azt, ahol éppen tartózkodunk (vagyis magunk alá rakni egy jelet), esetleg egy tárgyat, ha nem értik, hogy mit akarunk vele vagy kinek szól, akkor bukta az egész. Reméljük ez fejlődni fog a teljes játékig.
A második napon ugyanazt kell csinálnunk egyébként, mint az első napon, vagyis szétnézni és zúzni, ugyanakkor itt már előfordulhat egy speciális esemény: betámadhatnak minket vagy egy csapattársunkat, méghozzá egy nagyobb főellenség (mivel a játékba nincs PVP, azaz nem lehet megszállni mások világát, csak együttműködő játék van és pont). Az én esetemben ismét Fell Omen-nel találkoztunk, aki ki akart nyírni minket, pontosabban egy célpontot, akire piros célkeresztet helyez a játék, amit maga is lát. Ha ez a játékos meghal, akkor eltűnik a főellenség és a játékos kap egy negatív képességet / debuffot / gyengítést, pl. kevesebbet gyógyít a flaskája vagy többet sérül a tűztől vagy bármi egyéb. De legalább annyi „bónusz” van benne, hogy az ilyen betámadáskor megáll az eső, azaz nem zsugorodik tovább a kör, míg a főellenség vagy a célpont meg nem hal. Vannak más speciális események is, amikről én sajnos lemaradtam, a térképen megjelenik valahol egy sötét felhő, amihez ha közelebb érünk akkor véletlenszerű ellenfelek, pl. óriáshangyák jönnek elő belőle. Őket legyőzve nagyon sok rúnára tehetünk szert, ami a szintlépéshez ugyebár nélkülözhetetlen.
Mint írtam szintet is kellene lépnünk, és ez a másik dolog, amit kiemelnék: Összesen 15 szint van a játékban. Szintet lépni úgy tudunk, hogy odamegyünk egy kegyhelyhez, ami automatikusan aktiválódik, de a cselekvés gombbal előjön egy menü, ahol megnézhetjük jelen statisztikáinkat és azt, hogy hány rúna kell a szintlépéshez. És ha szintet akarunk lépni, egyszerűen megnyomjuk az „OK” gombot és kész, a karakterünk máris szintet lépett és egy előre meghatározott séma szerint kapja a pontokat (tehát a varázslónak több lesz mondjuk a Fókusz Pontja, a Wylder-nek az életereje…stb). Ez a szintlépésesdi nem csak azért jó, mert erősebbek leszünk, hanem mert bizonyos felszerelésekhez minimum szint is kell, hogy használni tudjuk őket, de ez látható is az adott fegyver jobbfelső sarkában. Mivel fix karakterekről van szó, így a különböző build-ek vagy sémák attól függnek, hogy menet közben milyen tárgyakat szerzünk, illetve egy-egy játszma végén milyen relikviákat szerzünk, de erre később kitérek.
Említettem, hogy rúnákat lehet szerezni az ellenfelek legyőzéséből és ilyesmikből, amit szintlépésre használhatunk. De nem csak erre használható, hanem teljesen véletlenszerű helyen árusok is vannak, akiktől vehetünk egy-két tárgyat, esetleg kibővíthetjük a tárgyhelyünket, fegyvert vehetünk és ilyesmik. Mellettük van a fegyverfejlesztő részleg, ahol a fegyverünket tudjuk tápolni. Hangsúly, hogy ez mind-mind csak az adott játszmára igaz, vagyis ha új játszmát kezdünk akkor ismét nulláról megy minden, legyen szó a tárgyakról vagy bármi egyébről.
Minden roguelike játékban van fix fejlődési rendszer, itt most a relikviák azok, amik így működnek. Minden karakternek van 3 relikviás helye, és mindegyik színkódolva van. Így például a Recluse-nak van 2 zöld és 1 piros helye. Zöld helyre csak zöld relikvia helyezhető, míg pirosra csak piros és így tovább. Ezek olyan módosításokat adnak már kezdéskor a játékhoz, amivel minden játékunkra hatással van. Én pl. olyan relikviát használtam, ami minden fegyveremmel tüzes sebzést okozhat, olyat, ami gyógyíthatja a társaimat és olyat, ami gyorsabban feltölti a szuperképességemet. A relikviáknak különböző szintjük van, és a teljes játékban lehetőségünk lesz arra is, hogy a színüket megváltoztassuk (ha minden igaz, máskülönben hogyan tudnék használni egy kék relikviát, amire direkt olyan képesség van rakva, amit csak és kizárólag Recluse használhat?).
Én összesen kábé 9 órát játszottam a bétával. Ezen idő alatt egyszer sikerült eljutni a végső főellenséghez, és sajnos nem sikerült legyőznöm őt, de talán majd a teljes játékban összejön. Hogy mi volt a probléma? Tán nehéz volt a játék? Rossz felszereléseket dobott a játék? Béna voltam? Nem, itt az volt a probléma, hogy alapesetben három fősre van tervezve az egész játék, viszont nekünk a velünk lévő egyik játékos random kiesett, valószínűleg szerverhiba miatt (hiába, béta változat), így kénytelenek voltunk ketten végezni a főellenséggel, Gladius-szal. Ő az a kedves farkas vagy róka-szerű lény, aminek három feje van és a trailerben is látható. Ha az életereje lecsökken a háromnegyedére, akkor háromfelé válik, így adja magát, hogy egy ellenfélre egy játékos megy, de mivel mi ketten voltunk, így nem volt esélyünk legyőzni őt. A teljes játékban lehet majd offline is játszani, teljesen egyedül, a kérdés az, hogy ez mégis hogyan lesz kivitelezve (gondolok itt a feltámadásos és egyéb dolgokra). Vicces vagy sem, de jelenleg csak egyedül vagy hárman lehet játszani a játékkal, ketten nem, így aki csak a haverjával akar játszani annak muszáj lesz egy harmadik féllel is játszania, aki bármilyen random ember lehet a nagyvilágból. És bizony ha valaki nem nagyon tud játszani a játékkal akkor az gáz lesz, mert vagy túl jól játszanak majd vele a randomok, vagy túlságosan rosszul. Ezen állhat vagy bukhat egy játszma.
A másik dolog, amin bukhat a játék, az a véletlenszerűség, úgy értem mennyire lesz változatos, mikor megjelenik. Egyesek szerint már most láthattunk mindent, vagy az is lehet, hogy egy-két héten belül látni fogunk mindent miután megjelent a játék és onnantól kezdve hamar unalomba fullad. Én meg azt mondom, hogy bár a béta változatban mindig fix volt a pálya és mindig kétféleképpen végződhetett, attól még véletlenszerűek voltak a tárgyak és miegymások is. Matekozzunk egy kicsit (bár mindig megjegyzem, hogy az nem erősségem): A bétában volt egy fix főellenség, de a teljes játékban elméletileg 8 lesz. Tételezzük fel, hogy mindegyiknek különböző kinézetű pályája lesz, amire minden egyes alkalommal másképp helyezi a játék a tornyokat, a kazamatákat és miegymást. Itt négy főellenség volt, és egyetlen pályáról beszélünk. Ha 8 pályát nézünk, akkor 32 főellenséget kell felsorakoztatniuk innen-onnan, nem beszélve a betámadó és minket üldöző főellenségekről, valamint a pályákon járkáló randomokról. Szerintem ez bőven ad elég variációt és változatosságot ahhoz, hogy mind a 8 játszható karakterrel végigvigyük a játékot, és bár még odébb van, de már most bejelentették, hogy érkezni fog a játékhoz DLC is, ahol legalább 2 új karakter és még kitudja mennyi főellenség fog bekerülni. Én már alig várom 🙂
Végül, de nem utolsó sorban térjünk ki a játék fordítására. Mivel annó említettem, hogyha FromSoftware-ék kiadnak egy Soulslike játékot azt lefogom fordítani, így természetesen ez is terítéken van. Bár a PS5-ös bétából nem sikerült kinyerni a szövegfájlokat, más fordítóktól elnéztem egy trükköt, ami szerintem kissé elvetemült, de „miért is ne” alapon kipróbálom: A felvett játékmenet videókból és ami az Interneten is található, összegyűjtöm a szövegeket és azokat már most elkezdem fordítani. Mondhatni könnyű dolgom van, mivel a tárgyak, a fegyverek, a varázslatok és egyebek leírása már rég kész van, hiszen 90%-ukat az alap Elden Ring-ből szedik ki. Amik változtak és újak, azok nagyjából a menüelemek, amiknek nagy részét úgy hiszem szintén sikerült kigyűjteni a videók alapján. A teljes játék megjelenésekor tehát maradnak a párbeszédek, az átvezetők és az összes olyan képesség leírása, amik a béta változatban nem szerepeltek. Így előzetesen véleményeim szerint a megjelenéstől számított egy héten belül elkészülhet a fordítása (persze tudom, ne ígérgessek össze-vissza, mert ha nem tudom betartani akkor bizony semmit se ér a dolog). Mindenesetre optimista vagyok a játék fordítását illetően, amiatt viszont kevésbé, hogy itt is lesz EasyAntiCheat, ami egy egyébként Co-operative játékban totál felesleges szerintem, mivel más játékosoknak nem tudunk ártani semmilyen módon. Mégis ha ez bekerül, akkor számítani kell arra, hogy a fordítást ismét csak offline módban lehet használni, amiből meg az adódik, hogy egyedül kell játszanunk, ha magyarul akarunk játszani. Sajnos ez ellen semmit se tudok tenni, de ki tudja, lehet ehhez is készül (sőt, biztos, hogy fog) olyan mód, mint az Elden Ring-hez a Seamless Co-op, és akkor mégis lehet magyarul játszani, sőt, akár több megoldást is belepakolva a játékba.
Ami a legfontosabb, hogy a játék május 30-án jelenik meg, így az előzetes fordítással addig el akarok készülni, hogy utána minél kevesebb utómunka legyen és minél gyorsabban végezhessek a hátralévő szövegekkel.
Ennyi lett volna a röpke beszámolóm, amiben remélhetőleg mindenre kitértem amire csak lehetett. Ha nem, akkor kérdezzetek bátran és igyekszem válaszolni 🙂