Menü Bezárás

[SPOILER!!!] Death Stranding – Director’s Cut

Üdv néktek drága jó emberek!

Bizonyára vannak köztetek olyanok, akik emlékeznek arra, hogy annó kitaláltam egy új kategóriát a honlapomra, aminek az elejére egy [SPOILER!!!] szöveg kerül, majd egy játék címe, és maga a kategória a „Játékbeszámoló” nevet viseli. Az első ilyen véleménykifejtésem még 2020-ban történt, amikoris végigjátszottam a Last of Us II-t, akit érdekel az elolvashatja a játék címére kattintva a véleményem róla.

Egy gyors összefoglaló arról, hogy mit lehet itt olvasni, vagy mire lehet számítani, amit érdemes észben tartani, ha tőlem ilyen olvasmányt láttok:
1. Ehhez le kell játszanom az adott játékot, ami a címben szerepel, tehát nem fogok olyan játékról írni, amivel nem játszottam eleget, viszont lehet, hogy régebbi címről írok.
2. Ezt követően leírom extrém spoileresen azt, hogy mit éltem át, tehát egyfajta végigjátszásnak is tekinthető. Ebből adódik az is, hogy ezt nem 2 perc alatt fogalmazom meg, sőt, extrémhosszú is lehet (akár 10-20-30 oldalas olvasmány, tehát popcornt elő!).
3. Mindez pusztán a saját véleményem és interpretációm az adott játékról, szóval ha nem tetszik, akkor ez van. Nem vagyunk egyformák. De hátha sikerül olyat írnom, ami felkelti mások figyelmét és így beszerezhetik az adott játékot.

Nézzük!

Én nagy rajongója vagyok Hideo Kojima munkásságának. Aki nem tudná, ő az a japán jóember, aki kitalálta a Metal Gear sorozatot, úgyhogy már tudni lehet, hogy bármit is tesz le az asztalra, az nagy valószínűséggel csak jó lehet. Persze egyből mondhatjátok azt, hogy elfogult vagyok, csak azért, mert róla van szó, hát nem tudom… Eddig nem nagyon volt okom csalódni a „mesterben” (ahogy egyesek hívják őt, de én nem). Annó a Metal Gear V – The Phantom Pain-t megalkotta, majd kirúgták őt és a csapatát, így nem is tudta sűrűn befejezni azt a játékot. Ehelyett új stúdiót alapított, és hamarosan elkezdte a következő játékának készítését, ami forradalmi lesz, tele új ötletekkel, olyasmikkel, amiket egyetlen más játékban sem láthattunk. Teltek-múltak a hónapok, majd jött a játék legeslegelső trailere, még 2016-ban. Röpke 3 perces trailer volt, ami úgy indult, hogy egy halom döglött rák van valamilyen parton. Majd hirtelen megjelenik pár kéznyom, amik maguk után ilyen fekete kátrányos valamit hagynak. Nem sokkal utána egy meztelen férfi egy síró kisbabához megy, akinek fekete köldökzsinórja van, és össze van kötve főhősünkkel (akinek testén egyébként ilyen kézlenyomatok vannak). Ahogy közelebb megy és felemeli, szorongatja és sír, miközben kiderül, hogy Norman Reedus az, akit a Walking Dead-ben is láthattunk már, mint a számszeríjas Daryl Dixon-t. Pár pillanat múlva, a csecsemő hirtelen eltűnik, főhősünknek mintha ilyen USB-s pendriveokkal teli nyaklánca lenne (és van egy spéci karkötője is amúgy), a tenyere pedig csupa kátrány lesz. Ekkor a térdén pár apró, csecsemőkéz méretű kátrányos kézlenyomat van, azt mutatva, hogy a csecsemő láthatatlanul mászik el tőle. Ahogy mászik elfelé, egy halom döglött halat látunk ezen a tengerparton, aminek a homokja is szürkés-feketés, mire főhősünk feláll, és ekkor látni, hogy nincs köldöke, hanem a hasán egy plusz (vagy kereszt?) alakú varrat látható, valami extrém nagy sebből. A kamera kitávolodik, és egy rohadtul nagy tengerparton áll, körülötte döglött halak, rákok, sőt, bálnák is, fent az égben a távolban meg 5 emberszerű figura lebeg, főhősünket bámulva a messzeségből. Szép lassan közelítenek, majd eltűnnek, és kiírja a játék címét, miközben csöpög róla a kátrány: DEATH STRANDING.

Nos… erre nem igazán tudtunk mit mondani, mert kismillió kérdés merült fel bennünk. Mik ezek a fekete kátrányos dolgok? Meg ezek a partra vetett állatok? Kik lebegnek ott fent, ezek űrlények, istenek vagy mik? Főhősünk miért meztelen? Mi volt ez a csecsemős dolog, és miért van rohadtul nagy vágás a hasán, a nyakában meg sok USB-s pendrive? Ez biztos valami sci-fi játék lesz, de miről fog szólni? A környezetvédelemről? Gondolok itt a sok kátrányra meg bálnákra meg akármire… És ez a cím… „Death Stranding”… A „Death” az ugyebár a „Halál”, a „Stranding” az meg azt jelenti, hogy valami „partra vetődött”. „Patra vetődött halál”? Végülis van benne logika, látván az állatokat, de fogalmunk sincs, hogy mi ez. Ebből többet kell látnunk, hogy megértsük mi is folyik itt (a kátrányon kívül).

Nosza, nem kellett olyan hú de sokat várnunk, mert az előző E3-as videó után jött a Game Awards (rá fél évre ugye), és jött is a következő trailer. Az előbbi 3 perces volt, ez viszont már 5. Megint pocsolyát látunk, megint rákokat, majd ahogy a kamera egyre feljebb pásztázik, egy játékbabát is, valamint egy férfit, aki épp valamilyen romok között mászkál. Érdekes, hogy a háttérben ilyen második világháborús vészjósló hangok jönnek, mire felnéz az égre, ahol repülők szállnak jobbra-balra, felettük egy inverz szivárvány (mármint fejjel lefelé lóg, nem a földből jön ki, hanem az égből, értitek). Emberünk rémülten megfordul, és kiderül, hogy ő meg a Guillermo del Toro bácsi, ugyanis Kojima kitalálta, hogy híres színészeket és embereket fog berakni a játékába. Ezt egyébként jól tette, mert így méginkább filmszerű hatást kelt az egész. Mindegy is, vissza Guillermo bácsihoz: Rémülten nézi az eseményeket, közben azt látjuk, hogy a homlokán végig van egy varrás nyom, mint akinek felvágták a koponyáját. A közelben van egy csatornanyílás, mármint ilyen alagút, oda gyorsan bemenekül, valamit szorongatva a kezében. Alighogy bemenekül, furcsa, német szöveget lehet hallani. Kinéz a csatornából, és látja, hogy felette egy rohadtul nagy tank megy el, aminek mintha belei és polipos részei lennének. A tankot katonák követik, de valami nem stimmel velük, illetve mindenhol kátrány folyik. Picit megpihen a csatornanyílás előtt, mikoris látja, hogy a lábát elkezdi befedni a kátrány, mintha megnövekedne annak a szintje. Gyorsan előkap egy csövet a ruhájából, majd a kezében lévő furcsa eszközre csatlakoztatja. Az eszköz, ami ilyen fekete búraszerű valami, hirtelen átlátszó lesz, és egy sárgás folyadék van benne, meg valami élőlény. Persze pár pillanat múlva kiderül, hogy egy élő csecsemő van benne, és a köldökzsinórja rá van csatlakoztatva az eszközre, és a cső amit emberünk csatlakoztatott az meg rá. Tehát ilyen összeköttetés van. Emberünk nem lesz nyugodt attól, hogy a csecsemőt csatlakoztatta, attól meg pláne nem, hogy a korábban említett játékbaba a megemelkedett kátrányszinttől elkezd a csatorna alagútjába befolyni. Be is néz, hátha valami érdemlegeset lát, illetve minket is, nézőket is beinvitál így az eseményekbe. A játékbabát követjük, ami a kátrányban úszik a csatorna mélyére, egyre beljebb, miközben pirosan villog néha. A csatorna legvégén megjelennek ilyen piros villanással alakok, akik mintha katonák lennének, de túl sötét van ahhoz, hogy lássuk őket. Pár pillanat múlva azonban jobban kivehetőek: Négy katona van, akiket közelebbről megfigyelve azt láthatjuk, hogy mintha élőhalottak lennének, mivel csak csontvázak, de azok teljes hadifelszerelésben meg mindenben, és mintha egy póráz-szerűséggel lennének hozzákötve egy 5. karakterhez, akit fedeznek, miközben közelebb jön a kamerához. Szétnéz az éjjellátó szemüvegével, amit felhajt, ettől pedig a teljes sisakja ilyen látványos, porladós-égős effekttel eltűnik. És ekkor kiderül, hogy a sisak alatti katona nem más, mint Mads Mikkelsen, aki a Hannibal sorozatból lehet ismerős, mint Hannibal Lecter. A feje kissé kátrányos, de főle a szeme alatt az, mintha kátrányt könnyezett volna. Egyből jelez is a katonáknak az ujjával, hogy maradjanak csendben, majd taktikus kézjellel mutatja nekik, hogy menjenek előre. Ekkor a katonák meg is indulnak, a póráz-szerűség pedig elkezd leégni róluk, ilyen kötélszerűen, és kiderül, hogy emberünk szintén mint egyfajta köldökzsinór, rá volt kötve ezekre a katonákra, így visszahúzódnak a testébe ezek a kötelek. Láthatóan ez egyfajta extázissal tölti el őt, mire a korábban említett játékbaba a lábához ér a kátrányban, a szeme remeg, majd hirtelen a jobb szeme teljesen kinyílik, mintha valami természetfeletti jelenség történne. Mikkelsen bácsi erre belenéz a kamerába, és nagy, beteges vigyor terül el az arcán.

Ha az előző trailert nehéz volt megfejteni, akkor ez rohadtul nem vezetett előre senkit sem. Az már biztos, hogy a kátrány és a csecsemők fontos szerepet játszanak a sztoriban. De mik ezek a csontváz katonák? És ki ez a két szereplő, Guillermo és Mikkelsen karakterei? Mi volt az a szivárvány? MOST MI VAN?!?!?!?!? 😀 Gondolhattuk, hogy Kojima nem egy egyszerű játékot fog készíteni, de erre senki se volt felkészülve, és mondta, hogy amikor megjelenik minden teljesen érthető és világos lesz. Hát legyen úgy! De azért jó lenne többet látni belőle.

Eltelt 1 év, megint jött a Game Awards, és ezúttal egy kemény 8 perces trailert láthattunk. Rögtön az elején Norman Reedus magyarázta, hogy volt egy robbanás, ami megszülte az időt és a teret. Volt egy másik robbanás, ami létrehozott egy bolygót, ami forogni és keringeni kezdett ebben a térben. Volt egy harmadik robbanás, amitől létrejött az az élet amit ismerünk. És utána jött egy újabb robbanás… Magyarázza mindezt úgy, hogy közben egy sáros földet bámulunk, amiből kihajt pár növény, de azonnal el is hervad. Mintha extrémgyorsan teremnének meg, vagy valami ilyesmi. Ahogy megy a kamera, Reedus karaktere a földön fekszik, ilyen spéci esőkabátos-csuklyás ruhában, a vállára Porter van írva. Ahogy szétnéz lát egy felborult járművet, és valakit a jármű környékén. Látni nem nagyon lehet, mert köd van és szakad az eső. Feltápászkodik, majd odamegy egy bepólyázott testhez, ami helyenként kátrányos, a fején különösen, és valami aranyszerű anyag van az arcán. Egyszercsak valaki nyöszörögni kezd. Egy másik karakter odafut a járműhöz, ami alá beszorult egy fickó. Láthatóan nagyon szenved, mire az idősebb fickó (aki odarohant) próbálná őt kiszedni, de nem nagyon megy. A vállán van egy furcsa, 5 világítótesttel rendelkező eszköz, ami elkezd vadul csattogni (komolyan, olyan, mint valami csattogós lepke 😀 ). Erre picit bepánikol, és megjegyzi, hogy „A picsába, itt vannak!”, és ide-oda néz. Próbálja kiszedni az autó alá szorult társát, aki valamilyen oknál fogva elkezd extrém mód öregedni, sőt, már öregebb, mint a segítője (az arcán ráncok jelennek meg és ilyesmik). Odakiált Reedushoz: „Sam!”, mire ő visszasuttogja, hogy „Kuss! Levegőt se vegyél!”. Erre emberünk gyorsan eltakarja a száját, majd a kocsi alá szorult, azóta megőszült társa ugyanezt csinálja. A vállán lévő világító eszköz elkezd vadul pörögni, és mint egyfajta napraforgó egy irányba fordul, méghozzá a kocsi felé. Hörgéseket lehet hallani, de semmilyen élőlényt nem látni, csak annyit, hogy hatalmas kézlenyomatok kátrányszerű nyomot hagynak a kocsin, mintha valami a kocsiba kapaszkodva mászkálna a felszínén. A kocsiról lejön, majd a sárban lépked, és egyre inkább távolodik. Ahogy ez történik, a csattogó eszköz kezd lenyugodni, kevésbé csattog és pörög és a többi, majd abba is hagyja ezt az akciót. Emberünk mutatja egy like-os kézjellel főhősünknek, Sam-nek, hogy minden oké, mire a kamera őt mutatja, ahogy a bepólyázott testet nézi. Valami oknál fogva a test teljesen kátrányos lesz, az arcán pedig egy aranyszínű halálfej látható. A feje ide-oda rángatózik extrém sebességgel, az arany halálfej pedig szép lassan elporlad róla, miközben maga a test elsüllyed a földbe, hatalmas kátrányt hagyva maga után. Sam hátraesik, és a ködben egy óriási figurát vél látni, aki felette áll, de el is tűnik. Ahogy eltűnik a földön megint kézlenyomatok jelennek meg, amint épp felé tartanak, szépen, lassan. Erre gyorsan befogja a száját, de a mögötte lévő, kocsi alá szorult emberkének ez nem igazán jön össze, mert üvölt a fájdalomtól, mire a kézlenyomatok egyre gyorsabban közelítenek felé. Ettől az őt segítő emberke ijedtében felugrik, mire azt látni, hogy a kocsi alá szorult embert kátrány veszi körbe, a kátrányból fekete kezek, majd emberszerű valamik jönnek ki, és húzzák le a kátrányba őt. Emberünk pedig körbenéz és mondja, hogy „Körbevettek minket!”, és néha-néha ilyen fekete, lebegő alakokat lehet látni a ködben, a vállán lévő csattogó eszköz pedig teljesen meggajdul és csattog, plusz a kocsi felé mutat. Ő meg elővesz egy fegyvert, és a kátrányban lévő társára szegezi, aki elkezd a földben „úszni”, miközben ilyen kezek és egyebek ilyen kátrányos valamin keresztül elragadják őt. „Sajnálom”, mondja, majd fejbelövi társát, aki azonnal meghal. Ettől hirtelen csend lesz, az eszköz se csattog már, tehát pillanatnyi béke lesz. Erre a kocsi tetején lebegve megjelenik egy fekete csuklyás alak, aki a távolba mutat, mire az ő vállán is megjelenik egy ilyen világító eszköz, csakhogy teljesen másképp néz ki, és narancssárgán világít. Emberünk erre gyorsan abba az irányba néz amerre mutatott, és az ő eszköze is csattog, majd abbahagyja, és ilyen kereszt formát ölt, nem forog már, hanem pulzál. És ekkor látjuk meg azt jobban, hogy az ő mellkasán pont ugyanolyan búraszerű eszköz van, mint az előbbi trailerben Guillermo bácsinak, és benne ott a csecsemő, aki kíváncsian néz a külvilágra. Mire ő és Sam megfordulnak a kocsi felé, addigra mindent belepett a kátrány, és a kocsi elsüllyedt benne, a rajta az imént lebegő ember már sehol sincsen. Erre emberünk bepánikol és elkezd ide-oda vaktában lövöldözni, a lába alatt pedig megjelennek fekete kátrányszerű emberalakok, akik meg taperolják őt. Fogja és lecsatlakoztatja magáról a csecsemős búrát, odadobja Samnek és azt üvölti, hogy „Fuss!”, majd megpróbál öngyilkos lenni úgy, hogy fejbelövi magát. Nem sikerül, mert valami megragadja a lábánál fogva, csak éppenséggel láthatatlan az a valami, és elkezdi felemelni. Elővesz egy kést, majd vadul elkezdi szurkálni magát, miközben nem csak ő, hanem minden más elkezd lebegni körülötte, kövek, a fegyvere, a holttest…stb., egyedül Sam marad lent a földön a kátrányban, a csecsemős búrával együtt, amit magához is ragad. És ahogy felemelkedik lassan a földről, akkor az ő eszköze is jelez, és valami oknál fogva most tisztán lehet látni mindent: Egy hatalmas, több emelet magas fekete alak tornyosul felette, a kezéből ilyen fonalak állnak ki, amivel a földhöz csatlakozik, a feje helyett pedig ilyen furcsa szájszerűség látható, ami felé repül minden, majd hirtelen nagy robbanást okoz. Főhősünk, Sam a villanást követően a víz alatt találja magát, teljesen meztelenül, a mellkasán pedig ugyanúgy rajta vannak a kézlenyomatok, mint az első trailerben, csakhogy ezúttal megjelenik rajta egy újabb. Aztán a víz alatt néz felfelé a fény felé, mire mindenhol lebegő holttesteket lát, és a víz felett egy furcsa, polipszerű szörnyféleség úszkál. Ahogy lejjebb megy a kamera, mindenhol halak, bálnák és egyebek úsznak, itt-ott pár furcsa fonálszerűség indaként nő ki a vízből, mire kiderül számunkra, hogy ez valójában a felszín, de mintha az egész víz alatt volna, vagy mi. Ő pedig tökéletesen ott van a vízfelszín alján, ruhában meg minden. A kamera egyre közelebb és közelebb és közelebb megy hozzá, majd kinyitja a száját és berepülünk rajta. A kamera megy le a torkán, már a beleit látjuk, aminek legmélyére úszunk, ahol valami furcsa, tojásszerűség állja el az utunkat. Elkezd mocorogni, forogni, majd kiderül, hogy olyan, mintha egy élő csecsemő lenne a gyomrában, ami felfelé néz a kamerába, az ujját szopkodva, majd egy like-ot dob, aminek hátására gyorsan kihátrál a kamera főhősünk gyomrából. Már nincs víz sehol sem és magához tér, de rosszul lesz és ilyen fekete kátrányt kezd hányni, amiből furcsa, nagyobb méretű medveatkák jönnek ki, és elkezdenek felfelé lebegni az ég felé. Ő maga ijedten szétnéz, feltápászkodik, kezében a csecsemős búrával. Aztán komolyan kémleli a horizontot, durca arckifejezéssel, mire egy könnycsepp kicsordul a jobb szeméből. Ekkor a kamera már hátulról mutatja őt, amint egy hatalmas kráter előtt áll, előtte pedig az első trailerben látott 5 furcsa alak lebeg a kráter legeslegvégében, és a kamera egyre inkább hátrál kifelé. A kráter több száz méter széles, és az egész alján rengeteg kátrány látható, és ha jobban megfigyeljük, az egész egy hatalmas kézlenyomat. Sam pedig folytatja: „Volt egy harmadik robbanás, amitől létrejött az az élet amit ismerünk. És utána jött egy újabb robbanás… Egy olyan robbanás, ami számunkra az utolsó lesz.” És itt a trailer vége.

Az emberek kezdtek türelmetlenek lenni, valahol érthetően, hiszen már MEGINT kaptunk egy trailert, de semmi konkrétumot. Oké, kátrány itt is van, csecsemő itt is van, de mi volt ez a gyors öregedés? Mik ezek a szörnyek? Mi ez a sok robbanásos dolog? Ki volt az a fickó aki lebegett a kocsi tetején? Ő az 5 akármi közé tartozna, akik a trailer végén voltak? És a csecsemő mit keresett Sam gyomrában? VALAKI MAGYARÁZZA MÁR MEG, HOGY MI VAN!!!

És jött is a magyarázat. Mármint MEGINT egy év múlva, MEGINT a Game Awards-on, az újabb trailer, ami szintén 8 perces volt. Most MEGINT írjam le az elemzését? 😀 Hát jó, legyen 😀

Ismét Sam gyomrában vagyunk, ahol a kisbaba előbb a hátsóját mutatja, majd megfordul, dob egy like-ot, és a kamera kitávolodik. Egy nőt hallunk, ahogy azt mondja: „Sam Porter Bridges”. Gondolom ez lehet főhősünk neve. Samet látjuk, ahogy egy barlangba vonul az esőtől, mire a nő megjegyzi, hogy „Könnyek… chirális allergia?” (megjegyzés: Nem játszottam magyarul a játékkal, pedig van hozzá hivatalos fordítás, ha nem azt a kifejezést használom amit magyarul használtak akkor bocsi). „Akkor neked is DOOMS-od van, mint nekem? És akkor látod őket, ugye?”, mire Sam válaszol: „Nem, csak érzékelem.” A nő kérdezi: „Dolgoznál nekem? Biztos kemény egyedül.”, Sam pedig válaszol: „Nem segíthetek. Csak szállítmányokat viszek. Ennyi.” Ezt követően pedig némi gameplay-beütésű tartalom következik. Sam ilyen hatalmas pusztaságokon járkál, a hátán extrémnagy csomagok. Néha a vízben sétálgat egy vízesésnél, máskor meg épp hegyet mászik. Utána azt látjuk, hogy a lába csupa sebhely, meg a teste is, és épp zuhanyzik. Ezt követően egy holttestet szállít a hátán felfelé a hegyen. Megint másik jelenet, egy szétrobbant városban mászkál ide-oda. Ezek után pedig egy sáros-sziklás helyen mászkál, majd mintha egy motor lezuhanna a szakadékba, ahol megy. Sam most egy létrán mászik át egy szakadék felett, miközben rengeteg csomag van a hátán. Most meg a vízben úszik és elesik, utána hegyet mászik, utána meg a véres lábáról letépi a lábujjkörmét (guszta), majd egy völgyhöz ér, ahol előveszi a fegyverét, ami ilyen gépfegyverszerűség. Hopp, vissza a videóhoz. Épp nyúlna egy fényképhez, amit elejtett, de nem teszi, inkább megdermed, mert hirtelen lehűl a levegő, és elkezd kipirosodni a bőre. Kézlenyomatok jelennek meg előtte a földön a korábban említett barlangnál, azok körül meg hirtelen virágok nyílnak ki, majd hervadnak el. Ahogy elmegy a lény, nyúlna a fényképért, mire valaki megragadja a karját: az előző, őt kérdező nő az, aki ilyen rövidhajú, latexruhás hölgyemény. Mutatja neki, hogy maradjon csendben, mire eltakarják az arcukat, hogy ne vegyenek levegőt, erre a kézlenyomatok szépen, lassan elmennek. Ahogy ez megtörténik, a hölgy elhullajt egy könnycseppet. Idővel eláll az eső, és a hölgy latexruháján lévő kis tüskék hirtelen eltűnnek. Kimegy a barlangból, egy egészen furcsa esernyő van nála, és kérdezi Samtől, hogy „A városba tartasz? Vigyázz magadra, mert azok az izék nem tűnnek el túl sokáig. A Timefall (időzápor) felgyorsít mindent, amihez hozzáér, de mindent nem moshat el, mert a múlt nem ereszt… még találkozunk, Sam Porter Bridges”, és eltűnik. Hirtelen máshol folytatódik a trailer, egy lerombolt városban vagyunk, egy épületen belül, ahol rádión keresztül beszél hozzánk egy férfi. Sam mondja, hogy rengetegen vannak és egyre inkább közelednek, úgyhogy el kell tűnnie onnét. Egy másik férfit lehet hallani a rádióban, aki arra figyelmezteti Samet, hogyha bármelyik is megenné őt, akkor „voidout”-ot okoz, és mondja is neki, hogy „Persze te visszajössz még, de a környezetből egy hatalmas kráter lesz.” Sam megjegyzi, hogy van egy ötlete, előkapja a kis búrát, amiben a csecsemő van, majd ráköti saját magát, mire Sam vállán a csattogó eszköz beindul, ő meg kifelé megy az épületből. Kint esik az eső mint állat, és ahogy a kijárathoz közelít, a terepen rengeteg lebegő szellemalak jelenik meg, és mindegyiknek mintha köldökzsinórja lenne, ami az ég felé mutat. Ismét játékmenet videót látunk, Sam ide-oda mászkál és lopakodik kint, mire az eszköz, ide-oda pörög és jelez. Hirtelen megáll, mert az eszköz egyre durvábban kezd pörögni, és ahogy megáll láthatóvá válik egy ilyen szellem, ami mintha kátrányból vagy porból vagy akármiből lenne. Sam ahogy egyre inkább megy elfelé, úgy lesznek láthatatlanok a lények, de amint megáll ismét láthatóvá válnak. Az egyikhez túl közel kerül, és megfordul, hogy távolodjon tőle, de azok hirtelen ráugranak, Sam alatt hatalmas kátránytócsa keletkezik, amiből fekete, kátrányszerű emberek jönnek elő és lehúzzák őt a mélybe. Itt kiírják a játék címét, majd a hölgyet lehet hallani: „Minden nap egy cryptobióta az időzáport távol tartja”, majd mutatják, ahogy a kezében fog egy medveállatkát (ami így a cryptobióta lehet), majd szépen igényesen bekapja és elropogtatja. Kissé kellemetlen látvány :D. Ki is írja a trailer, hogy Norman Reedus és Mads Mikkelsen mellett Léa Seydoux francia színésznő is szerepel a játékban (ő volt ez a hölgy ugyebár), valamint Lindsay Wagner is (aki rengeteg filmben játszott, köztük a Bionic Woman sorozatban 1976 és 1978 között). Erre a trailer még egy kicsit folytatódik, Lindsay Wagner van ott az első trailerben is látott tengerparton, kátránnyal, rákokkal meg bálnákkal együtt, de háttal van nekünk, gyönyörű fekete kosztümben. „Elkéstél…”, jegyzi meg, „és még mindig nem tudod, hogy ki vagyok, ugye?”, teszi fel a kérdést Samnek. Sam pedig visszakérdez: „Ki vagy te?”. Erre megfordul, és ott van gyönyörű pompájában, de úgy, hogy maga a színésznő a valóságban jelenleg 73 éves, de itt a játékban úgy néz ki, mint a Bionic Woman-ban, azaz kábé 30 évesen. Kissé értetlenül bámul a kamerába, majd vége a trailernek.

VÉGRE láthattunk játékmenetet! Csakhogy itt a nép már kezdett kissé hőbörögni. Megtudtunk pár érdekes dolgot, hallottunk pár érdekes kifejezést, találkoztunk pár karakterrel, de a sztoriban megint nem nagyon jutottunk előrébb (leszámítva azt, hogy az időzápor öregíti meg a dolgokat, és a szörnyek meg krátereket okozhatnak és nem mindig láthatóak). Viszont mondom, volt játékmenet!!! 😀 És mi volt? Az, hogy Sam ide-oda mászkált, különböző csomagokat víve ide-oda, néha hegyet mászva, néha úszkálva, néha meg ezt-azt csinálva. Most akkor ez milyen játék lesz? Postás szimulátor vagy mi? Mit kell csinálni benne? Volt pár elmélete mindenkinek, de végül úgy döntött a nép, hogy megvárjuk a következő trailert, hátha ott okosabbak leszünk és vagy megerősítést vagy cáfolatot kap a „postás szimulátor”. Legyen elég annyi, hogy még 3 trailer jelent meg a játék megjelenése előtt, és kielemezhetem az összeset, de most láttam, hogy én tulajdonképpen az utolsó 2 trailerről lemaradtam, amik közül az egyik a launch trailer, amit általában a játék megjelenése előtt szoktak kiadni. Nem tudom, hogy miért művelik ezt, de már megfigyeltem FromSoftware-éknél és egy-két másik játéknál is, hogy konkrétan lelövik az utolsó főellenséget, egy-két nagyobb csavart vagy átvezetőt, netán a legutolsó küldetésből vagy átvezetőből mutatnak jelenetet… miért???

Úgyhogy itt most befejeztem a trailerek kivesézését, és nemes egyszerűséggel választ adok arra a kérdésre, hogy ez most egy postás szimulátor vagy sem?

Nos, a válaszom: Igen is meg nem is 😀

Az egész játéknak nagyon egyszerű az alap története, úgyhogy most neki is vágok a játéknak és a történetének az elemzésébe. Főhősünk Sam Porter, munkásságát tekintve ő egy „porter”, ami a „Transporter” szóból ered, ami „Szállítót” jelent. Neki nincs más dolga, mint fogni pár csomagot és az egyik városból a másikba átvinni. Tehát ha úgy vesszük, akkor ő egy postás, akinek napfényben, esőben, hóban, szörnyekkel teli területeken is el kell juttatnia a csomagját a megfelelő helyre. És az egész játék erre a mechanikára épül, megkapjuk a rendelést, fogjuk a csomagokat és ráhelyezzük a karakterünkre, ügyelve a balanszolásra, majd valamilyen úton-módon, hegyeken-völgyeken-folyókon át eljutunk oda, leadjuk és örülünk. Ezt ismételgetjük párszor és vége a játéknak… na, nem, itt hazudtam egy kicsit 🙂 Az egyik trailerben fegyvert is elővett a karakterünk, nem? Szóval csak lehet lövöldözni is, ugye?

Oké, ne rohanjunk ennyire előre! A játék úgy kezdődik, ahogy a harmadik trailer is indított: Főhősünk épp egy futurisztikus motorral, egy „reverse trike”-kal nyomul, viszi a csomagját, de utoléri az időzápor, a motorja bezuhan egy szakadékba, így kénytelen megbújni a közeli barlangban. A trailerben is látott hölgy megjelenik, mire kiderül, hogy őt Fragile-nak hívják (ami egyébként „törékeny”-t jelent). Bemutatkozik, megy a traileres jelenet, majd „Sam”-et irányítjuk. A játék gyorsan megtanít egy-két alapdolgot. Az egyik az, hogy a hátunkon lehet cipelni jópár dolgot, valamint a combunkra és a vállunkra is pakolhatunk, illetve kézben is foghatjuk. Mivel Sam felborult a motorjával, így szétszóródott a sok csomagja, amiket meg kell találnunk. Erre való a vállunkon lévő kis pörgő eszköz, aminek nem csattogó lepke a neve, hanem „odradek”, és ez egyfajta scanner. Segítségével sokmindent megtudhatunk, például azt is, hogy egy adott terület mennyire járható. Körülöttünk kis körben, pár méterre mindent lescannel, és jelzi, hogy kék, sárga vagy piros pontot kap a talaj. A kékkel semmi baj nincs, simán bejárhatjuk, a sárga már nehézséget okoz, a pirosat pedig lehetőség szerint messziről kerülni kell. Hogy miért? Azért, mert ha visszük a csomagjainkat és sárga minősítésű talajra lépünk, akkor a karakterünk kezd jobbra-balra düledezni, elveszíteni az egyensúlyát, amit nekünk kell a gombokat nyomkodva megtartani. Igenám, de az állóképessége nem bírja sokáig, így néha meg kell állnunk, hogy kipihenjük magunkat. Ha piros minősítésű talajra lépünk, akkor nagy valószínűséggel azonnal elveszíti az egyensúlyát. Ilyenkor megsérülhet, mert az eséstől beverheti a fejét, a kezét, a lábát, de ami még rosszabb: elejthetjük a csomagjainkat vagy rájuk eshetünk, amik így sérülnek, márpedig senki se örül annak, ha ütött-kopott csomagot vesz át, nemde? Szóval nem csak a saját, de a csomagunk épségére is figyelnünk kell (ez a kettő nem ugyanaz? …ja, hogy ÚGY csomag! Bocsi 😀 ).

Miután minden csomagot felvettünk, akkor el kell indulnunk a nagyvárosba, hogy leadjuk azt. Út közben más csomagokat is láthatunk, amik elvesztek, és itt jön be az, amitől ez a játék egyedi: Ezek más játékosok csomagjai. Ezt úgy kell érteni, hogy valaki játszott a játékkal, ugyanezen a terepen járt mint mi, de valamiért itt felejtette a csomagját (vagy máshol, de a játék ideteleportálta, mert miért is ne). Ha jófejek akarunk lenni, akkor felvehetjük és leadhatjuk a közeli városban némi plusz pontért cserébe. Kicsit a Soulslike játékokban lévő vérfoltokra emlékeztetnek engem, csak itt nem azt látjuk, hogy ki-hogyan halt meg, hanem segíthetünk nekik leadni a csomagjaikat. Hurrá! Szóval fogjuk a kötelező csomagokat és más játékosokét (utóbbit nem kötelező, csak ha akarjuk ugye), és leadjuk a közeli városban, Central Knot City-ben („Központi Csomó Városban”). Alighogy leadtuk amit kell, jön a hír, hogy ki kéne segítenünk a helyi „Hullasemlegesítő egységet”, akiknek az a céljuk, hogy egy hullát elszállítsanak egy helyi krematóriumba, hogy megszabaduljanak tőle, mielőtt beütne a nekrózis, mert annak senki se örülne, a fővárosban meg pont, hogy nem kéne ilyennel foglalkozni. Persze ettől még nem lettünk okosabbak, de Sam és társai felpattannak egy kocsira, elindulnak a krematórium felé, ami kint van a semmi közepén, mire hatalmas eső lesz, mindenütt ott vannak a különböző lények, majd a kocsi hirtelen felborul és Sam egy pillanatra eszméletét veszíti.

Most nem fogom ismét leírni, aki akarta fentebb elolvashatta, de most konkrétan a 2. trailer teljes egésze megtörténik ismét: A felborult kocsinál ébred Sam, a másik ember ki akarná szabadítani a társát, de nem jön össze, az megöregszik, a hulla elsüllyed a kátrányban, jönnek a szörnyek és a nagy káoszban robbanás történik. A robbanástól pedig egy kátrányos kráter keletkezik. És itt megtudunk egy extrém fontos dolgot: Sam is meghalt, csakhogy ő egy „Repatriate”, vagyis olyan képességgel rendelkezik, hogy mégse hal meg, hanem bekerül a „Seam”-be, azaz a „Szegély”-be (mondom, saját fordítás, ha nem tetszik ez van), abba a bizonyos víz alatti (vagy feletti???) világba, ahol ha ismét rálelünk a testünkre, akkor feltámadhatunk. Egyetlen hátránya, hogy egy hatalmas kráter keletkezik ott ahol ez megtörtént, merthogy a szörnyek nem elégszenek meg azzal, hogy kinyírnak valakit, hanem ahol halál történik, ott egy hatalmas robbanás is, ami több száz méteren át kiírt mindent és mindenkit. Szóval nem kéne meghalni a játékban, és éppen ezért kellett elvinni a hullát a krematóriumba, mert ha beüt a nekrózis, azaz teljesen bekátrányosodik a hulla, akkor jönnek a szörnyek és robbantanak. És így történt az is, hogy az egész Central Knot Cityből nem maradt más, mint egy rohadtul nagy kráter, a fővárosban, Capital Knot City-ben meg azért nem kéne elégetni senkit sem (meg más városban sem amúgy), mert minden ilyen égetés odavonzza a területhez a szörnyeket a keletkező kátrányos füsttől. Szóval hurrá! Ez volt a játék 0. fejezete, aminek „Porter” volt a címe. Egyfajta bevezetés volt, ahol szépen lefektették az alapokat, hogy nem kéne meghalni, de szállítsd azért a csomagokat és vigyázz a szörnyekkel, köszi!

Jött is az 1. fejezet, aminek „Bridget” volt a címe. Itt továbbmentünk az oktatási rendszerrel, hogy mégis hogyan épül fel a játék. Rögtön jön is a következő küldetésünk, amit egy bizonyos Die-Hardman, egy néger jóember ad, aki eléggé csinosan van öltözve, öltöny meg miegymás, de az arcát egy mechanikus, fekete színű halálfejszerű maszk takarja el. Mondja, hogy baj van, ugyanis az USA, pontosabban az UCA (United Cities of America, azaz Amerikai Egyesült Városok) elnöke haldoklik, morfiumra van szüksége, és kifejezetten Samet kéri arra, hogy szállítsa el neki. Márpedig ha a kórházban van akkor bárki tudna neki adni, de valamiért mégis mi kellünk neki. Gyanús… Itt találkozunk egy másik fura nevű fickóval, Deadman-nel, akit Guillermo del Toro bácsi alakít, ő volt a trailerekben is benne ugyebár.

A lényeg, hogy pikk-pakk megoldható, megtudjuk, hogy hogyan működnek a városokban lévő terminálok, hogyan lehet rendelést felvenni, részleteket olvasni róla…stb…stb. Miután leadtuk a morfiumot kiderül, hogy az elnök valójában nő, és nem más, mint Bridget Strand a neve (Lindsay Wagner játssza őt, mint idősebb hölgy). Elmondja, hogy örül, hogy ismét látja Samet, mert ő nevelte őt fel fogadott nevelőanyjaként, de Sam nem sűrűn foglalkozik vele, nem látogatja meg őt, ő meg már haldoklik…stb, és ez nem jó. Úgyhogy egy elnöki küldetéssel látja el főhősünket: Az embereket össze kell kapcsolni egymással, méghozzá úgy, hogy csomagokat szállítunk ide-oda, és ez által egyesítjük egész Amerikát. Samnek ez nem tetszik, de ez nem számít, mert elnöki parancs, meg kell oldani és pont. Közben Bridget próbálja megérinteni Samet, átkarolni vagy bármi, de ő meg valamiért irtózik tőle. Azért sikerül megfognia Bridgetnek a karját, mire Sam kezén ottmarad Bridget kézlenyomata, mintha ráégne.

(A bejegyzés átnézése közben jöttem rá, hogy ITT ÉS MOST, mindjárt elérem a Last of Us II-es véleményezésem hosszát, pedig még csak most kezdődik a játék 😀 )

Nos a helyzet az, hogy Bridget nem bírta már sokáig, meghalt, és mivel ő volt az egyesült városok elnöke, így titokban el kell szállítanunk a holttestét a helyi krematóriumba. Közben persze megtudjuk azt is, hogy Sam úgynevezett afenfosmofóbiában szenved. Ez egy nagyon hosszú név ugye, azt jelenti, hogy fél az érintéstől, valamint a közelségtől is. Ergo nem nagyon örül neki, ha valaki csak úgy megérinti, vagy kezet fogna vele, vagy túl közel kerülne hozzá (akár lelkileg vagy egyéb módon is „megérintené őt”).

Szóval nem lehet Sam-et megérinteni, és ez a motívum többször előjön a játékban. Tekintettel viszont arra, hogy engem is rosszul érint, hogy nem írom le a véleményemet a játékról és extrém hosszú spoileres-végigjátszós-kibeszélős szöveget írok, aminek se füle, se farka, úgy döntöttem, hogy gyorsítok a tempón, már amennyire lehet. Vagyis leírom a fejezetek címét, azokat összefoglalom, majd a játék legvégét és úgy az egészet kielemzem.

„Bridget” fejezet:
Mint írtam az elnökasszony meghal, a holttestét pedig el kell szállítanunk a helyi krematóriumba. Ugye ha nem szállítjuk el, akkor egy kisebb atomcsapásnak megfelelő kráter keletkezik, viszont titokban kell végrehajtani a műveletet, máskülönben megtudják az emberek, hogy mi történt és pánik törhet ki, azt meg nem igazán kellene egy ilyen világban ugye. Csakhogy ez az egész nem egy egyszerű feladat, mivel a környék tele van úgynevezett BT-kkel, azaz „Beached Things”-ekkel (kábé „Partra vetett”-ekkel, ez lett a nevük a magyar fordításban, ami nem hangzik rosszul, én maradok a BT-nél). Ezek azok a kedves árnyékszerű lények, amik a trailerben is voltak és mint kiderül ha túl közel kerülünk hozzájuk, akkor kábé lehúznak ilyen kátrányos lények az „alvilágba”, ami miatt ez a kisebb atomrobbanás („Voidout”) történik X kilométeres körzetben, mindent kipusztítva. Ezt nem nagyon szeretnénk, viszont baj van, merthogy Sam nem látja, csak érzékeli őket. És ez nagyszerű, csak éppenséggel nem jutunk vele sokra (hiába, Samnek nem elég magas a DOOMS értéke), viszont támad egy remek ötlete: Azt a BB egységet, ami nem igazán működött a prológusban, szintén el kellene égetnie, de támad egy remek ötlete, és ráköti saját magát. Node mi is az a BB? Ez szintén egy rövidítés, mert ha eddig nem lett volna elég a hatmillió kifejezés amit meg kellett tanulni a játék során (lásd BT, DOOMS, Repatriate, odradek…stb…stb), itt egy újabb, a „Bridge Baby”. Ez tulajdonképpen egy 7 hónapos csecsemő, ami egy speciális inkubátorban van, és akiknek az anyjuk agyhalott állapotban fekszik a Bridge központjában. Kedves, mi? Nos kedves vagy sem, maga a BB tulajdonképpen csak egy munkaeszköz, annyi célt szolgál, hogyha rácsatlakozik valaki, akkor nem csak érzékeli, de látja is a BT-ket. Szóval Sam egy mesterséges köldökzsinór-szerű cuccal meg is teszi a csatlakozást, és egyből látni lehet a BT-ket. Ők szerencsére nem látnak minket, csak érzékelik a jelenlétünket, valamint ha hangot adunk, úgyhogy lopakodva kellett elmenni mellettük, esetleg ha közelebb kerültünk akkor be kellett fogni külön gombnyomásra a szánkat, visszatartva a levegőt, ami egyébként az állóképességünkből vesz el. Én ezt a részt teljesen egyszerűen letudtam, egyszer se kaptak el, szóval tök jó volt.

„Amelie” fejezet:
Rögtön bele is vágunk a játék lényegi elemébe, és a fejezet címe Amelie. Nem kell sok idő, hogy megtudjuk miről is van szó, ugyanis Amelie egy nagyon csinos szőke hölgyemény (szintén Lindsay Wagner játssza őt, de poén, mert ő a valóságban már idős hölgy, itt meg egy régi filmje alapján készítették el a modelljét), és mint kiderül a teljes neve Amelie Strand (a nevek elég beszédesek a játékban amúgy), és ő valójában főhősünk szintén fogadott nővére. Közli velünk, hogy az elmúlt 3 évben egy expedíciót vezetett Amerika szerte, és a célja az volt, hogy minden nagyváros felkerüljön a chirális hálózatra (gyakorlatilag a Parton át képes instant adatot küldeni máshová, hasonlóan az Internethez), összekötve az emberiséget. És miért fontos ez? Azért, mert a 3D nyomtató technológia által (nem, ez nem olyan technológia, mint amit mi használunk, ez sokkal komolyabb) szinte bármit el lehet juttatni az emberekhez, ami nem organikus anyag (vagyis ételt, gyógyszereket és ilyesmiket nem tud előállítani), és így túl lehet élni a mindennapokat. A helyzet az, hogy Amelie sikeresen eljutott az utolsó városba (ami azt jelenti, hogy most Amerika keleti partján vagyunk, ő pedig eljutott a nyugati partra), viszont ottragadt, mert egy terrorista csapat, nevezetesen a Homo Demens (magyarul „Őrült emberek”, és ez poén :D) foglyul ejtette őt. Most pedig arra kér minket, hogy egyesítsük ismét Amerikát, megmentsük Ameliet, és ő lehet az egyesült amerikai városok elnöke. Sam persze nem örül neki, de nagy nehezen elfogadja a feladatot.

És mint említettem itt kezdődik a játék lényegi eleme, és az egész játékmenet egésze kábé most bontakozik ki. „Pofonegyszerű” a dolgunk: Vannak különböző bázisok, ahol küldetéseket vehetünk fel, amik tulajdonképpen annyiból állnak, hogy el kell szállítani egy eszközt A pontból B pontba, miközben az utunkba kerülő nehézségeket legyőzzük. Vagyis az egész olyan, mint egy GLS futár szimulátor vagy postás szimulátor, mintsem walking simulator (azaz séta szimulátor), de persze sokat lehet és kell is sétálni, sőt… Sokan úgy voltak vele, akár már a trailerek alapján is, hogyha csak ebből áll a játék és kapunk egy kisebb sztorit, akkor az hosszú távon nem lesz túl jó. Pedig az, biza mondom nektek! 😀

Az egyik ilyen sztorielem, hogy a BB egységet Sam folyton magára köti, mikor útnak indul egy bázisból, ahol pihent. Ekkor különböző látomások törnek rá, amiben Mads Mikkelsen bácsit látja valakinek a szerepében, méghozzá a BB szemén keresztül. Néha nem érteni, hogy mit mond, van, hogy énekel neki, néha mintha menekülne vele, vagy meg van sérülve, esetleg valakivel beszélget, meg rózsákat hoz… mindig valami random látomást látunk, és persze megfejteni nem tudjuk, de egyszer biztos kitisztul a kép. Sam el is mondja az első ilyen alkalommal Deadmannek, hogy mi történt, de szerinte teljesen normális „feedback” hatás, hogy a BB korábbi emlékeit látja. A lényeg, hogy térjünk vissza a csomagok kézbesítéséhez, ez a történetszál pedig majd kibogozza magát.

A csomagok szállítását nem csak úgy oldhatjuk meg, hogy felkapjuk őket a vállunkra, hanem egyéb eszközöket is bevethetünk. Így megtanultam kötelet mászni, létrákat lepakolni, valamint különböző épületeket felhúzni. A játék menüjében be lehet állítani, hogy akarok-e spoileres dolgokat látni, de én úgy döntöttem, hogy nem. Mit értünk spoilerek alatt? Azt, hogyha valaki teljesített egy bizonyos küldetést, akkor újabb eszközöket használhat, de mivel össze vagyunk kötve Online más játékosokkal, így ha pont olyan játékosokat fogunk ki, akkor olyan épületeket, tárgyakat és egyebeket láthatunk amik talán csak a játék legvégén jönnek elő. Vagyis mint korábban említettem láthatjuk más játékosok elveszített csomagjait, azonban nem csak azokat láthatjuk, hanem épületeket és miegymást, amiket ők építettek fel, sőt, segíthetnek felhúzni pár épületet vagy akár mi magunk segíthetünk nekik. Azaz többjátékos móddal működik az egész játék, közben mégse, egyfajta aszinkron módon.

Érdekes volt látni, ahogy a különböző csomópontokba és egyéb helyekre való eljutással, valamint azok összeköttetésével (pontosabban a chirális hálózatra kötéssel) sok korábbi (vagy akár jelenlegi) játékos épületei elevenedtek meg. Az eddigi folyókon átívelő hidakat kaptam, postaládákat, ahová az elveszett tárgyakat helyezhettem, hogy mások szállítsák le helyettem, vagy készleteket, amiket más játékosok hagytak ott, hogy bárki felhasználhassa azokat. Ezeket használva eljutottam a Szélfarmra, ahol nemcsak az erdőben ólálkodó BT-ket kellett kerülgetni, hanem magával a széllel is küzdenem kellett, nehogy felboruljak. Aztán ahogy haladtam hirtelen generátorokat is lehelyezhettem, és így más játékosok generátorai is láthatóvá váltak. Mire kellenek ezek? Arra, hogy a körülöttük lévő eszközöket feltöltsék, ehhez elég csak odaállni melléjük és már küldi is az energiát. Kaptam hozzá egy menő motort, amit természetesen ki is próbáltam……… és nagyon gáz volt. Olyan szinten hibás a játék járművekkel történő fizikája, hogy szinte arra ösztönöz, hogy kizárólag gyalog vigyek minden csomagot. Nem elég, hogy mindenbe beleakad, de ide-oda pattog a motor, felrepül a levegőbe, törik jobbra-balra… Csöppet irritált, és ha netán egy BT-kkel teli területre tévedtem, akkor bizony instant elkaptak és lehet, hogy a motrot elnyelte a föld. Hogy miért? Hát azért, mert ha egy BT elkap, akkor hatalmas kátránytócsa jelenik meg alattunk, és mindenféle csúnya kátrányos alak próbál lehúzni a mélybe, ha netán sikerül nekik, akkor óriási kátránytócsa keletkezik, megjelenik egy sokkalta veszélyesebb és nagyobb BT, amit szabad szemmel is láthatunk, és ha az megöl, akkor bizony jöhet a robbanás és azt bizony nem akarjuk. Szerencsére ezeket elkerültem, de jött is a következő akadály: a MULE-ok. Maga a „mule” szó „öszvért” jelent, de lehetne felőlem „málhás szamár” is. Ezek olyan Porterek (vagyis szállítók ugye), akik rossz útra tértek, és mindenkitől elakarják venni a csomagjaikat, méghozzá erőszakkal. Ezek ilyen sárga ruhás őrültek, akik villámló botokkal és kábító fegyverrel mennek ide-oda, megbénítva bárkit aki az útjukba kerül. És természetesen miért lenne egyszerű a dolog: saját odradekük is van, ami ha beindul, bemér minket és egyből jöhetnek ránk, mert pontosan tudják, hogy hol vagyunk. Jöhet a gondolat, hogy miért félünk tőlük, hiszen ők is csak emberek, megöljük őket és hurrá, a probléma megoldva. Nos… nem egészen… mindenki emlékszik arra, amit fentebb írtam a hullákról? Ha valaki meghal, akkor X időn belül rothadni kezd a teste, ami után BT lesz belőle, viszont ha egy BT talál rá a testre (vagy mondjuk 2-3 embert nyírunk ki), akkor robbanás lesz. Tehát senkit se szabad megölnünk, különben az egész környéket veszélyeztetjük vele. De azért oldjuk meg azt, hogy ők se öljenek meg minket, a csomagjainknak ne legyen baja és éljük túl a velük való találkozást. És még mindig ott tartunk, hogy „csak” csomagokat kell ide-oda vinni, mi? 🙂

Izgalmas dolgok voltak ezek, egészen addig, amíg el nem jutottam a kikötővárosba, Port Knot City-be. Összekötöttem az egész keleti partot és kezdetét vehette az igazi kaland… vagyis csak kezdetét vehette volna, mivel a kikötőben megjelent a trailerben is látott figura, aki egy fekete csuklyás jóember, aranyszínű koponyás maszkkal az arcán. Teszi ezt nem is akárhogy: hatalmas kátrány borítja be a teljes kikötőt, és kátrányos figurák támadnak rá Samre, hogy elébe vezessék, ő meg csak lazán sétál a kátrányon, sőt, úgy tűnik valamilyen speciális ereje van, mivel különböző köveket emel ki a dzsuvából ilyen telekinetikus erővel. Be is mutatkozik ahogy azt kell, mondván, hogy őt Higgsnek hívják (az „Isteni részecske”, a „Higgs Boson” után szabadon). Ide-oda teleportálgat és mondja, hogy tudja, hogy Bridget meghalt és Amelie lesz az utódja. Megjegyzi, hogy Amelie nem uralkodni, sokkal inkább pusztítani képes, de ez most mellékes, mert belenyúl az ujjaival távolról a kátrányba, és kiránt belőle egy hatalmas BT-t, ami ilyen csápos szörnyetegnek tűnik, majd ő maga eltűnik.

Na itt jött egy bossfight, amire nem számítottak egyesek, azaz szét kell lőni ezt a szörnyet, csakhogy nem lehet akármivel sebezni, csak vérrel, méghozzá a sajátunkkal. Úgyhogy vagy van nálunk vérátömlesztős zsákocska, vagy a saját életerőnket felhasználva és gránátokat dobálva tudjuk elintézni őt. Tetszett, hogyha kifogytam a gránátokból vagy a vérből, akkor megjelentek más játékosok „szellemei”, és gránátokat meg egyebeket dobáltak nekem, ezzel is segítve a harcot. Miután legyűrtem a szörnyet kitisztult az ég, eltűnt a kátrány, mindenki gratulált, hogy hú de ügyes vagyok, majd hajóra szálltunk és elindultunk az új terület felé. Hogy milyen új terület felé? Hát ez az elmúlt pár óra csupán a bevezetőnek volt elég, a bonyodalmak nemcsak a játékmenetben, hanem mindenben még csak most kezdődnek!

„Fragile” fejezet:
Szóval jött egy vadonatúj terület, ami kábé 5x akkora volt (és lehet, hogy most alábecsültem vagy tudomisén), mint az előző, többfajta biómmal. Volt itt pusztaság, sziklás hegység, sivatag, de még hatalmas, hófödte hegyek is (hogy azokat hogy utáltam…). Maga a fejezet a korábban is látott hölgyről, Fragileról kapta a nevét. Mint kiderül neki van egy egészen spéci képessége, méghozzá az, hogy ő képes bármikor a saját partjára teleportálni (ezt láttuk korábban is), és ez neki tök jó. Ami kevésbé tök jó az az, hogy ő ismeri Higgset, akivel kezdetben jóban volt, azonban Higgs bácsi átment gonoszba és kitalálta, hogy fel kellene robbantani egy halom várost. Mindezt úgy tette, hogy kisebb bombákat szállított a központjukba és felrobbantotta azokat. Fragile ezt megpróbálta megakadályozni, mikor Higgs rajtakapta és így egy lehetőséget adott neki: Vagy fogja és elmenekül, több ezer/tízezer életet feláldozva a sajátjáért, vagy bedobja a bombát egy közeli kráterbe, mindenkit megmentve. Utóbbival egyetlen bökkenő akadt: Kapott a fejére egy csuklyát, viszont ezen kívül egy szál melltartóban és alsóneműben kell végrehajtania a feladatot. Lehet mondani, hogy ez nem nagy szám, max. megalázó számára, azonban mindezt szakadó esőben kell abszolválnia. És mit tanultunk a szakadó esőről, mire képes ebben a játékvilágban? Pontosan: minden amihez hozzáér, annak felgyorsítja az öregedését. Sokak szerint a hölgy egy szemét alak, aki terroristákkal paktált le, és nem szabad neki hinni, azonban hamar kiderül számunkra is, hogy nem véletlenül van végig latexöltözékben, merthogy tényleg megmentett mindenkit akit lehetett és a nagy zuhéban bedobta a bombát a korábban említett kráterbe, ergo nyaktól lefelé jópár évvel idősebb lett (ami egyszerre bizarr és ijesztő látvány).

Nagyjából ez történik ebben a fejezetben, azonban játékbeli elemként számos új dologgal kell megismerkednünk. Egyrészt újabb épületeket lehet felhúzni és használni, amik közül a leghasznosabbak az utak. Ez azt jelenti, hogy a nagyobb területet könnyebben tudjuk bejárni különböző járművekkel, mint pl. motorokkal vagy akár hatalmas csomagszállító autókkal. Mivel sok helyütt köves az út, sok a folyó, az akadály és persze helyenként szakadékok is vannak (azok a rohadt szakadékok…), így nem árt, ha felhúzzuk ezeket az utakat, amibe szerencsére más játékosok is besegíthetnek (vagy fordítva, mi segítünk be nekik, ugye). Új játékszereket is kapunk, például különböző lőfegyvereket, gránátokat (amiknek van halálos és nem halálos változata), és egy „Sticky Gun”-nak nevezett eszközt, amivel egy csáklya segítségével messziről magunkhoz ránthatjuk a csomagokat.

Mondhatnám, hogy a játékmenetben csak ennyi változás történt, de nem: bekerülnek olyan fogalmak, mint pl. törékeny árucikkek, amiknek nem kellene még egy kis ütődést se szenvedniük, vagy akár az olyan csomagok, amiket muszáj hidegen tárolva szállítani, esetleg fektetve, mert sérülnek. Jó móka volt ezekkel szórakozni, de az igazán nagy móka akkor jött, mikor végre sikerült a helyi mérnöknek elvinni amit kért, és kaptam egy exoskeletont. Ezek ilyen csípőtől lefelé hordható „láberősítő” gépezetek, amikből többfajta van, az egyikkel extrémgyorsan lehet futni és jó messzire lehet ugrani, a másikkal akár 300 kg-ot is játszi könnyedséggel cipelhetünk a hátunkon, jó móka volt. És aztán ott volt még az is, hogy Fragile felajánlotta nekünk, hogy elvihet minket a saját Partjára, amin keresztül utazni lehet a végpontok között (vagyis ez a játék gyorsutazása / fast travel-je).

Utolsó változásként még annyi jött be, hogy nem volt elég az, hogy leadtunk egy csomagot valahová, ugyanis az itteni lakók és városok két táborra oszlanak. Az egyik a UCA-t pártolja (ezek volnánk mi), a másik pedig a Fragile Express-t. Utóbbi ugyebár Fragile-hoz tartozik, viszont csöppet tartanak tőle meg a UCA-től is, hiszen voltak ezek a terrortámadások, bombázások és miegymás, nem szeretnék, ha erre a sorsra jutnának, vagy egyéb tüske van a szemükben és egyszerűen szeretnének magányosan éldegélni az életüket. Persze ahogy egyre több és több küldetést teljesítünk, egyre több csomagot adunk le (amik között szerepelnek egy idős úr gyógyszerei, egy szerelmespár összehozása vagy akár egy gyűjtő anime és konzolgyűjteményének kibővítése), úgy egyre jobban bíznak a legendás és neves Sam Porterben, akiről eddig csak hallottak, most pedig egyre inkább bíznak benne és örömmel várják a szállítmányt. Híresek lettünk! 😀

Olyannyira, hogy egyszer egy random csomagot kapunk egy véletlenszerű alkalmazottól, akinek nem igazán látni az arcát és nem is a futószalagon jön, hanem a kezünkbe adja, mondván, hogy „hibás a rendszer”. Semmi baj, Sam majd elviszi a városba és mindenki örülni fog. Igaz, hogy a csomag tartalmára rá van írva, hogy kisebb atomtöltet van benne amivel városokat lehet felrobbantani, és bár kétes úton jutottunk hozzá, mégsincs vele baj, nem?

Pedig de! Ugyanis aki átadta a csomagot, az pontosan Higgs volt, és ismét fel akarja robbantani a várost, méghozzá általunk. Oké, de most mit tehetünk ez ellen? Először is beszélnünk kell Fragile-lal, aki elárulja, hogy a bombától csak úgy szabadulhatunk meg, ha mi is bedobjuk egy kráterbe. Ez alatt nem egy sima gödörről beszélünk, hanem ezen a második helyszínen egy-két helyen hatalmas, kátránnyal teli kráterek találhatóak. Ha abba beledobunk valamit, akkor az átkerül a Partra, megszűnik létezni…stb. Szóval Sam igényesen és okosan bedobja ide a cuccost (feltéve, hogy van rá kb. fél óránk ha jól emlékszem és odajutunk és csináljuk amit kell), és mindenki örül… egészen addig, amíg egy fura jelenség nem történik: egy hatalmas vihar keletkezik kint az egyik központnál, ami felkap minket a levegőbe, mint egy tornádó tölcsérje. De mi történik most???

„Unger” fejezet:
Nos az történik, hogy belépünk az Unger nevű fejezetbe. Aki úgy vélte, hogy „ez még mindig csak egy csomagszállítós játék”, arra itt jött rá az első felismerés vagy változás vagy nevezzük-aminek-akarjuk, ugyanis Sam egy égő erdőben tér magához, mindenhol lövések, szirénák hangja szól, néha robbanások is, majd egy hatalmas repülő repül el a feje fölött. Ahogy haladunk ebben az erdőben, katonákat látunk, akik lövészárkok mögül lövöldöznek másokra. Ezek a katonák szinte szellemként jelennek meg, valamiért túlviláginak hat az egész, sőt, keresztül tudunk rajtuk menni. Ahogy futunk a harcmezőn, hirtelen a semmiből tankok jelennek meg, robbanások történnek jobbra-balra, majd végre sikerül egy lövészárokba kerülnünk. Itt Sam egy kicsit kifújja magát, mikoris egy elég érdekes jelenetet látunk: az egyik árokban a drótkoszorúk pókhálóként vannak kiterítve, itt-ott apró műanyag babákkal, amik elég groteszken néznek ki, a pókháló közepén pedig egy katonaruhába öltözött alak látható. Ahogy közelít felé a kamera, láthatjuk, hogy Mads Mikkelsen bácsi az, aki a semmiből varázsól a jobb kezébe egy cigit, elszívja, majd szintén a semmiből kap egy speciális gépfegyvert a kezébe, és fekete kátrány kezd folyni a homlokából. Itt bizony valami nagyon nem stimmel…

Ezt a látomást követően ismét Samet irányíthatjuk, és valódi fegyvereket gyűjthetünk be. Kell is, ugyanis katona testvérünk keres minket, és folyton azt hangoztatja, hogy „Adjátok vissza a BB-met…”. Nos a mellkasunkon lévő BB egységre szükségünk van, és értem én, hogy kell neki a BB-je (az övé lett volna, legalábbis a BB emlékei szerint?), de nem adhatjuk oda. És amikor találkozunk vele, ő erővel akarja elkobozni ami az övé, tüzet nyit ránk és a többi. Az még hagyján, de ha mi rálövünk, hirtelen a semmiből katonának öltözött csontvázak jelennek meg, és szintén végezni akarnak velünk. Az egész játék átmegy akció lövöldébe, ahol a célunk az, hogy levadásszuk ezt a jóembert és végezzünk a seregével. Olyan a fílingje az egésznek, mintha a pokolba kerültünk volna, ahol végeláthatatlan konfliktus van.

Persze ha kellőképpen kilövöldöztük magunkat, akkor Mikkelsen bácsi összeesik és meghal… vagyis azt hihetjük, mert ahogy közelebb kerülünk hozzá, megragadja a BB-nket és közelebb hajol, mire ismét látomásunk támad. Azt látjuk a BB szemszögén keresztül, hogy Mikkelsen bácsi fut velünk, üvöltöznek vele valakik, hogy „azonnal tegye le!”, majd hopp, képszakadás. Sam magához tér, és kint vagyunk a UCA épülete előtt, ahol a vihar is volt. Értetlenkedik, hogy mi történt, mire közlik vele, hogy amint kiment az épületből a vihar azonnal eltűnt, ő maga pedig úgy 2-3 másodpercig a földre zuhant. Sam tovább értetlenkedik, mondván, hogy ez nem pár pillanat volt, hanem nagyon sokáig, szinte órákon át tartott, és még egy katonát is látott, aki el akarta vinni tőle a BB-jét. Azt javasolják neki, hogy pihenjen, de találkoznia kell valakivel, aki segíthet megoldani ezt a rejtélyt, és amúgy is sokat köszönhetnek neki, mert sok modern felszerelést ő fejlesztett ki. Azonban a gyereke miatt nem hagyhatja el a lakhelyét, így a távolból dolgozik. De nincs probléma, mert Sammel elmegyünk a helyszínre, ahol az odradek azonnal bejelez, és egy BT csecsemő mászkál a plafonon. Megjelenik egy csinos, fiatal hölgy és közli Sammel, hogy „ne félj, nem harap”, majd a karjába veszi a láthatatlan csecsemőt, akivel szintén ilyen láthatatlan köldökzsinór köti össze. Ez a játék egyre bizarrabb lesz, nemde? 🙂

„Mama” fejezet:
És így történt, hogy találkoztunk Mama-val, merthogy így hívják a hölgyeményt (vajon miért?). A hölgy egyébként nagyon okos, mert sok ilyen-olyan felszerelést és technológiát ő készített nem csak nekünk, hanem a UCA számára is. Persze jöhet a kérdés, hogy mi ez a csecsemő, és miért van ezen a lepukkant helyen a laborja, illetve ami fontosabb: Miért nem hagyhatja el? Nos, a dolog kissé tragikus: Mama várandós volt, és amikor épp megszületett volna a gyerek, császármetszést akartak végrehajtani rajta, csakhogy a terroristák lebombázták a kórházat amiben volt, így napokig a törmelékek alá szorulva próbálta meg túlélni. Ő túlélte, a magzat nem, viszont pont, hogy a születés pillanatában halt meg, így BT lett belőle, ami ezzel a láthatatlan köldökzsinórral köti össze kettejüket. Mivel akár csak egy BT is hatalmas veszélyt jelent a világra, ő pedig nem akar lemondani a gyermekéről, így ezen a helyszínen nyugodtan maradhat, mert nem tud elmenni, a kisgyerek nem tud kiszökni, minden szép és jó. A lényeg, hogy Mama megállapítja, hogy a korábbi kis vihar azért történhetett, mert Sam egyre jobban összeköti a helyszíneket és rakja rá a Chirális hálózatra, viszont a nálunk lévő Q-pid eszköz (ez a neve annak a spéci nyakláncnak, ami Sam nyakában lóg és tele van ilyen USB Pendrive-okkal, vagy olyasmi-szerű dolgokkal) hibás, olyannyira, hogyha tovább használjuk, akkor újabb Death Stranding-et okozhatunk (azaz szép kis kihalási hullámot). Mivel ezt nem akarjuk, így fel kell fejlesztenie azáltal, hogy új kódot ír rá és miegymás. A probléma csak az, hogy nem egyedül tervezte a cuccost, hanem az ikertestvérével, akit Locknenak hívnak. Tehát meg kell őt is látogatni, azonban Lockne neheztel Malingenre (merthogy ez Mama valódi neve). Ahhoz, hogy kibékítsük őket, el kell menni hozzá, és oda kell vinni Malingent is. És mégis hogyan? Hát úgy, hogy előtte megtanulunk az új zipline („kötélpálya”) rendszerrel közlekedni, amit a játékosok előszeretettel használnak, sőt, a játék vége felé szinte kötelező. Ezt úgy képzeljük el, hogy lerakunk egy tornyot, amivel 300 (vagy felfejlesztve 350) méterrel odébb ha szintén van egy ilyen torony, csak beaktiváljuk és mintha egy kötélpályán lennénk, átrepülünk mindenféle akadály és egyéb felett, majd megérkezünk a túloldalon, villámgyors sebességgel, és ez persze oda-vissza működik. Mondanom se kell, hogy egyből elkezdtem kiépíteni egy kisebb hálózatot, mert az tök jól működik. Sőt, Mama még egy új eszközt is kifejlesztett, aminek szintén kifejezetten örültem: A karperecünkbe belerakott egy speciális, aranyból készült pengét. Ezzel képesek vagyunk a BT-ket átküldeni a túlvilágra (vagy visszaküldeni? Esetleg kinyírni? Mindegy…) úgy, hogy a köldökzsinór, amit magukkal húznak a levegőben, azt elvágjuk. Vagyis odalopódzunk mögéjük, befogjuk a szánkat (hogy ne vegyünk levegőt és ne halljanak meg minket), majd amikor felugrik a kijelzőn a „Köldökzsinór elvágása”, huss és máris megmurdelt a BT. Persze kérdéses, hogy tényleg működik-e a dolog, úgyhogy Mama arra kér, hogy vágjuk el a BT-jét és az őt összekötő köldökzsinórt. Ahogy ezt megtesszük Mama hirtelen legyengül és arra kér, hogy vigyük Locknehoz, mert látni akarja őt, de sietnünk kell, mert nagyon nem érzi magát jól. Alighogy kimegyünk megjelenik Higgs, és nem örül annak amit csinálunk, szóval megidéz egy hatalmas, oroszlánszerű BT-t. Mivel Mama a hátunkon van és el kell juttatnunk máshová, így nincs más lehetőségünk, mint a futás. Ez szerintem elég könnyedén meg lett oldva részemről, a neheze ezt követően jött: El kellett jutni Mountain Knot City környékére, ami a hatalmas hegyen túl található. A játékot egész idáig tök jól élveztem, de amikor a hegyen kellett mászkálni, csúszkálni, megbotlani, a hóban fagyoskodva és dideregve félmásodpercenként megállni………….

Kissé kínkeserves volt ez a rész, de sikerült eljutni oda ahová kell, Lockne találkozik Malingennel, és mint kiderül a teste már rég halott volt, a lelke volt az, ami mozgatta őt és csakis azért, mert ott volt ez a csecsemő BT. Mivel azt továbbküldtük, így Malingen lelke is továbbment VOLNA, de beleszállt Lockneba (azaz egy testben két lélek lett). Csöppet fura volt, ahogy Lockne magában beszél, közben mégse, mert Malingennel teszi mindezt, és így mindkét oldalról simogatja az arcát, mintha középen kettéválasztották volna őket. Nem csak ez az érdekes, hanem az, hogy Mama teste nem kezdett el rothadni, nincs rajta semmi nekrózis, azaz nem kell elégetni, mint a többi testet. Fura? Miért, mi nem az? 😀

„Deadman” fejezet:
A hegymászástól Sam alaposan elfáradt (hát még én…), úgyhogy alszik egy jót és arra ébred, hogy nincs nála Lou. „Az meg ki?”, teheti fel mindenki a kérdést. Hát kitalálta, hogy a BB-jét elnevezni Lou-nak, mert miért is ne. Deadman (tudjátok, Guillermo del Toro bácsi) megjelenik BB-vel a kezében és közli, hogy a BB-k ugye arra valók, hogy összekössék a holtak és az élők világát, csakhogy Lou kezd egyre inkább az élők világához kötődni, azaz rendes csecsemő válik belőle. Ez tök szép és jó, csakhogy a BB-k munkaeszközök, és ha ő most rendes csecsemő lesz, akkor mehet a kukába (morbid ilyet írni, de kábé tényleg ez a lényege :D). A lényeg, hogy most itt kell pár helyen ide-oda mászkálni, küldetéseket teljesíteni a szinte derékig érő hóban, a csúszós hegyeken és hóviharban, mert az jó. És mi az, ami nem jó? Azon kívül, hogy a falhoz lehetne vágni a kontrollert ettől az egész helytől, a BB-nk Deadmannél marad, merthogy karbantartást kell rajta végrehajtani. „És akkor mi van?”, jöhet a kérdés. Nos ha idáig olvasva még nem esett volna le, a játék tele van BT-kkel. Sam valamelyest képes érzékelni őket, de nem teljesen, ahhoz BB-re is szükségünk van, csakhogy ő most kiesett a képből, így nélküle kell navigálnunk a hegyen. Hogy ez milyen kellemes perceket és órákat szerzett nekem (dehogyis, hazudtam… :D). Az is kérdés lehet, hogy miért nem használtam zipline-okat? Azért, mert csak olyan helyre lehet őket lehelyezni, amik rá vannak kötve a chirális hálózatra, és pont ez volt a cél, hogy összekössük ezeket a helyszíneket a hegyen is azáltal, hogy ide-oda viszünk ezt-azt. Oké, de miért nem használtam akkor más játékosokét? Azért, mert ahhoz szintén ugyanez kell, hogy rá legyenek kötve a hálózatra, máskülönben nem látom őket… Ezek alapvető dolgok, amik vagy leestek idáig vagy nem (mint fentebb a BT-s dolog), de azért gondoltam emlékeztetek mindenkit arra, hogy mennyire szar volt ez az egész fejezet / rész. De szerencsére Deadman megjavította BB-nket, alias Lou-t, és mehetünk vissza átvenni tőle. Ez egyszerű VOLNA, ha éppenséggel nem törne ki egy újabb vihar, ahol ismét találkozhatunk Mikkelsen bácsival…

„Clifford” fejezet:
…ráadásul nem is egyedül! Történik ugyanis, hogy a viharba nemcsak Sam, hanem Deadman és Lou is bekerülnek. Ezúttal egy II. Világháborús helyszínen vagyunk, tankok, katonák, zeppelinek, van itt kéremszépen minden. Deadman távolabb van tőlünk, így először el kell jutnunk hozzá. Itt játszódik le az egyik trailerben is látott jelenet, mikor az alagútban megjelenik Mikkelsen bácsi és elkezd aktívan vadászni Deadmanre és ránk, közben folyton a BB-jét kéri vissza. Mikor találkozunk velük, akkor Deadman már rákötötte magát BB-re, és rájön, hogy valóban nem csupán holmi eszköz. Ez nem számít, az számít, hogy megint lövöldözni kell a csontváz harcosokra. Tetszett ez a rész is, mert ismét akció volt, ismét lövöldözés, ha kifogytam a lőszerből akkor random megjelent a pályán itt-ott, izgi volt. És amikor legyőzzük emberünket, Sam kissé harcolni kezd vele, mire sikerül a nyakából kitépni a dögcéduláját, aztán hopp, a saját szobájában tér magához. No, itt aztán jön egy halom olyan információ, ami tovább viszi a játék történetét, mítoszát és egyebeket. Ilyen például az, hogy kiderül, hogy Samnek volt egy felesége és egy gyereke, csak jött egy voidout (ugye a nagy robbanás) és mindketten meghaltak. Ezért nevezi BB-t Lounak. Deadman pedig elárulja, hogy őt azért nevezik így („Halott ember”, ugyebár), merthogy ő egy mesterségesen előállított ember, kissé olyasmi, mint Frankenstein szörnyetege (megállunk: Ha azt mondom, hogy Frankenstein, akkor mindenkinek a tudós ugrik be, ugye? UGYE??? Merthogy a tudósnak volt ez a neve, a szörnynek meg nem volt, csak tévesen így ment a köztudatban, vagy így tudják mások, hogy a szörny neve ez, pedig nem! Ha ma is tanultál valami hasznosat, kedves olvasó, akkor váljék egészségedre 🙂 ), vagyis hullákból lett összerakva a testének azon részei, amik defektesek voltak (ezért is van vágás a homlokán, meg még ki tudja, hogy hol). Végül a legnagyobb poén az, hogy megtudjuk ki is Mikkelsen bácsi: Clifford Unger-nek hívják (jééé, hát ezek voltak a fejezet nevei is! 😀 ), és ő az amerikai különleges erőknek dolgozott kapitányként / vezetőként, és Koszovóban, valamint Irakban is szolgált. Szóval van tapasztalata a gyilkolászásban.

De mégis miért voltunk első világháborús környezetben? Most miért voltunk második világháborúsban? Heartman bejelentkezik és elkezdi magyarázni, hogy mindenkinek más Partja van, illetve kéri, hogy hadd vizsgálhassa meg Malingen holttestét, vagyis vigyük el neki. Még magyarázna ezt-azt, mire a háttérben egy robotikus hang megszólal: „EGY PERC VAN HÁTRA”. Ő pedig fogja és udvariasan megszakítja a beszédet. Miből van egy perc hátra? Fő a kávéja vagy mi? 😀 Mindegy, vigyük el hozzá, mert az jó…

„Heartman” fejezet:
Szóval sikerül elvinni Mama holttestét Heartman-hez („Szívember”), aki szépen elkezdi magyarázni nekünk, hogy mik is valójában ezek a Partok. Tulajdonképpen a lelkünk egy szeglete, abból készülnek. A nevük az, hogy Part, de nem konkrétan Partok, bármi egyéb lehet. Ezt az egyén hite, vallása, filozófiája…stb. alakítja ki. Ha valaki meghal, akkor a part tulajdonképpen egyfajta folyosó, ami összeköti őket a túloldallal. Mondhatjuk úgy is, hogy olyasmi, mint egy limbo (nem a limbó-láz!!! Hanem lehet akár a purgatórium is, vagy ahogy tetszik). Ebből adódik, hogy mindenkinek egyedi Partja van, de ha nagyon sokan halnak meg egyszerre, akkor ott kavarodás történik, és Clifford bácsi partjai háborús övezetekre hasonlítanak, Fragile a partját teleportálásra használja, Sam és Amelie pedig kommunikálnak egymással.

Mivel Sam elvitte Mama holttestét Heartmannek, elkezd rajta kísérletezni. Ezen kívül egy speciális dolgot is át kellett adni neki, ami Mama holttestére van rejtve: egy rejtélyes köldökzsinórt. Hogy mit keres az ott vagy mit jelent azt még vizsgálni kell, és erre jószívű emberünk a legmegfelelőbb. Hogy miért? Azért, merthogy ő régóta járja már a Partokat, arra pedig akárki nem képes. Ő egyszer majdnem meghalt, de újraélesztették, így a Parton maradt a felesége és a gyereke (akik tényleg meghaltak), szóval ismét látni akarja őket. Hogy hogyan próbál velük kapcsolatba lépni? Egész „egyszerűen”: Van egy eszköz a mellkasán, amitől 21 percenként meghal, leáll a szíve és miegymás. Az eszköz 3 perc múlva feltámasztja őt, és a 21 perces számláló újraindul. Azaz ő így „éli” az életét (már amennyiben ezt életnek lehet nevezni), hogy naponta 60x meghal. Mikor találkozunk vele, akkor összesen 218.549x járt már a Parton, azaz ennyiszer halt meg (egy kis matek: ha naponta 60x hal meg, akkor ez azt jelenti, hogy 3.642 napja, vagyis majdnem 10 éve ezt csinálja folyamatosan, minden egyes nap… nem semmi!). És amikor beindul a számláló, akkor szólal meg a robotikus hang, felkészítve őt arra, hogy bármelyik pillanatban összeeshet és meghalhat, úgyhogy jobban teszi, ha lefekszik valami kellemes helyre, olyan pózban, ahol nem történik semmi baja és a többi. Poén, hogy amikor ott vagyunk akkor is szintén meghal egyszer, és nekünk az elkövetkezendő 3 percet várakozással kell tölteni, ekkor szétnézhetünk a polcán, hogy milyen filmeket, milyen figurákat…stb. gyűjtöget. Természetesen mint mindig, most is különböző szállítmányokat kell vinni ide-oda, amiket én már nagyon untam a hegyen, de ezek kellettek, mert addig szívemberünk (akinek még a szíve is olyan alakú, mint ahogy a képeken rajzolni szokás, és még egy hasonló alakú tó partján lakik) nyomoz, hogy mi a helyzet Mama holttestével és a köldökzsinórral.

Kiderül, hogy a köldökzsinór az valójában Bridget Strandhez tartozott, aki ugye a játék elején volt az elnök és meghalt, és ez még nem minden. Ez a kis köldökzsinór Mama holttestének sejtjeivel együtt chiráliummal van átitatva, vagyis összeköttetésben állnak a Parttal, valamint nem hat rájuk az idő. Na, ilyenkor mi van???

„Higgs” fejezet:
Az van, hogy Heartman olyan következtetést von le, miszerint Bridget Strand egy úgynevezett „Extinction Entity” (kb. „Kihalási Entitás”), és Amelie (mivel ő Bridget lánya ugyebár) szintén ugyanilyen lehet. Biztos mindenki emlékszik arra, mikor Higgs először megjelent és mondta is, hogy Amelienak nem uralkodnia, hanem pusztítania kéne. Lehet, hogy ő már tudta, hogy mi a helyzet? Bármi is legyen, eljutottunk teljesen a hegy lábáig (és én ennek nagyon örültem), csakhogy egy rohadtul nagy, szinte végeláthatatlan kátránytócsa tárul elénk. Ezen valahogy át kéne jutni, de hogyan??? Gondolkoztam egy kicsit, hogy mi lehet a megoldás, végül ösztönösen hagytam, hogy a közelben lévő BT-k elkapjanak. És jól is tettem, merthogy behúztak a kátrány kellős közepére, ahol különböző kis platformok (no meg óriási, bálnaszerű BT-k) jöttek elő belőle, ezeken kellett ugrabugrálni, elkerülni az ellenfeleket, mígnem átjutottam a túloldalra, ahol az utolsó város várt rám.

Persze nem csak az volt ott, hanem megjelent Higgs, nagy örömmel közölve, hogy mindketten már csak karnyújtásnyira vagyunk Amelietől, és bármelyikünk is jut el hozzá hamarabb, az lesz a győztes és az örülhet a „végnapoknak”. Bár némileg kimaradt részemről az az infó, hogy Sam néha-néha álmaiban találkozik Amelievel, vagy megjelenik neki a különböző küldetések között, ezek szinte mindig úgy végződnek, hogy a Parton vár ránk, menjünk oda és mentsük őt meg és a többi és a többi. És a hölgyemény nyakában van egy úgynevezett kipu (vagy quipu, ha jobban tetszik), ami ilyen csomós bizsus cuccmák, amit Samtől kapott. Ez tök jó… de miért van Higgsnél??? Hogy került hozzá??? Szóval egyre érdekesebb ez az egész, de nekünk küldetésünk van, el kell jutnunk az utolsó városhoz, összekötni az UCA-vel és mindenki boldog lesz.

Nos ez is egy érdekes fejezet volt, mert azt hittem, hogy pikk-pakk megoldom a kérdést. Ehhez képest teljesen újfajta ellenfelekkel találkoztam, olyan BT-kkel, amik ilyen nagy, lufiszerű polipos akármik voltak. Ezek fent lebegtek a magasban, és ha közelebb kerültem, akkor szééépen-lassan eljutottak hozzám. És mit csináltak? Megragadtak? Fojtogottak? Áh, dehogy! Felrobbantak a képembe. Persze ha megfelelő fegyverrel (ami Sam vérével bevont töltényeket használ, mivel ugye Sam vérét nem igazán kedvelik) rájuk lövünk, akkor szintén kidurrannak, sőt, ha túl közel van egymáshoz pár, akkor láncreakciót okozhatunk. És ez tök jó!

Eljutottam a városhoz, aktiváltam meg minden, erre odakint Higgs megjelenik, méghozzá Amelievel az oldalán. Örömmel közli, hogy a chirális hálózat teljesen fel lett építve, így ő felhasználhatja Ameliet arra, hogy minden létező embert egyetlen Partra tereljen, ezzel egy végső Death Strandinget okozzon, és így mindenki megmurdel és itt a világvége. Mivel ezt nem igazán szeretnénk és nem is hagyhatjuk, jön egy újabb főellenség.

Ezúttal a főellenség egy több torony magas emberi testtel megáldott lény, aminek a feje helyén ilyen csápos valami van, pont olyan, mint ami az egyik trailerben is pillanatra látható volt (illetve a játék elején is láthattunk egyet, mikor Higgs először megjelenik és robbanás történik). No, ezt kell legyőznünk, de úgy, hogy Higgs beleolvasztja saját magát a lény oldalába, Amelieval együtt. Úgy kell szétlőni, hogy Higgset sebezzük (és lehetőleg Ameliet meg ne), és erre kapunk más játékosoktól rakétavetőket meg ilyesmiket. Izgi harc volt ez is, csakhogy közel se lett vége, mivel Higgs fogja és Ameliet elviszi a Partra. Szerencsére Fragile is ott van velünk, így utánukvisz, ahol folytatódhat a harc. Itt Higgset el kell vernünk (mármint szó szerint verekedni kell vele, ő meg lövöldözik ránk, ide-oda teleportálgat, mert az jó), és ha sikerül legyőzni őt, akkor ismét öröm-boldogság van, megszerezzük Ameliet, Higgs sorsát Fragilera bízzuk, és így véget is érhet a játék… végtére is legyőztük a gonoszt, megmentettük akit kell és össze is van kötve egész Amerika. Mégis mi rossz történhet még?

„Diehardman” fejezet:
Nos… kezdjük ott, hogy Amelie színt vall arról, hogy nem igazán mondott nekünk igazat. Persze ezt nem tudja azonnal megtenni, mivel a Parton megjelenik Die-Hardman, mellette pedig… BRIDGET STRAND! Dehááát ő meghalt! Vagy most akkor mégse? Sőt! Ott van mellettük Clifford is, aki nemcsak, hogy felismeri őket, de követeli a BB-jét. Erre Bridget Sam felé mutat, utalva arra, hogy ott van a BB-je, de mielőtt még elkapnák őt vagy bármi ilyesmi történne, Amelie lelöki őt egy szirtről és így Sam a szobájában tér magához.

Azon kívül, hogy sokan agyf**zt kaptak és azt találgatták, hogy ez most mi a rákom volt, előjött belőlem egy érzés. Ezt az érzést egyébként már egy-két küldetéssel korábban is éreztem és fel is tehettem volna a kérdést, de megtartottam magamban. A kérdés úgy szólt, hogy: „Mekkora szemétség lenne, ha vissza kellene menni a játék legeslegelejére, mindezt gyorsutazás nélkül, gyalog. Ugye mekkora szemétség lenne?”

Hogy is mondjam… Vagy van elég játékos tapasztalatom, hogy tudjam, hogy én mivel szivatnám meg a játékosokat, vagy egyszerűen ráéreztem, hogy mi a helyzet: Ugyanis igen, PONTOSAN ezt kellett csinálni. Jussunk el a játék legeslegelejére, de nem lehet gyorsutazni, mert Fragile a legutóbbi Partra küldésével nagyon legyengült.

Szerencsére elég egyszerű a dolgunk, merthogy nem kell semmit se cipelni, egyszerűen el kell jutni keletre a városba és kész. Én azért szívtam ezzel a résszel, mert nem volt rendesen kiépítve a Zipline rendszer, de menet közben ahogy haladtam és ahol csak tehettem leraktam ide-oda Zipline-okat, amiket meg tudtam használtam. Ha ez nem lett volna elég kihívás, akkor talán az már annak minősülhetett, hogy mindenhol több BT-vel találkoztam, főleg főellenség-szerűekkel, és ahogy haladtam egyre jobban és jobban kelet felé, Die-Hardman folyton felhívott mindenféle fantasztikus információval. És persze ahogy majdnem elértem a helyszínt, láttam, hogy egy hatalmas vihar van kialakulóban a város felett. Már tudtam, hogy mi vár rám…

„Clifford Unger” fejezet:
Be is szippantott a vihar, és ezúttal Vietnámban voltam, dzsungellel, helikopterrel és persze Clifford bácsival és csontváz zsoldosaival együtt. Jó érzés volt lövöldözni jobbra-balra-össze-vissza, míg végül legyőztem őt.

És itt jött egy akkora csavar, mint ide Buda: Clifford pont, hogy nem egy rosszfiú. Amikor a BB emlékeit láttuk, ott nem kaptuk meg a teljes képet, csak foszlányokat láthattunk, most viszont ahogy megérint minket minden világossá válik. Clifford egy háborús hős volt, akinek volt egy kedves felesége, csakhogy kómába került. Várandós is volt az asszony, úgyhogy kérdéses volt, hogy mi legyen a gyerek sorsa. Kitalálta hát, hogy Bridget Strandre bízza a gyerekét, és így lett belőle BB. Telt-múlt az idő, és rájött, hogy ez így bizony nem fog menni, úgyhogy meg fog szökni vele. Ott is volt egy segítője, egy alatta szolgáló katona, aki nem más, mint Die-Hardman. Némileg segít neki megszökni, Clifford megöli a kómában lévő feleségét, majd a BB-jét megragadva menekülés és lövöldözés lesz meg miegymás, mire sarokba szorul és Bridget meg pár katona rátalál. Bridget elmondja, hogy nincs más megoldás, minthogy megöljék Cliffordot, és erre utasítja Die-Hardmant, aki nem igazán lőné le a volt főnökét / barátját. A lényeg, hogy a lövöldözés megtörténik, Cliffordot lelövik, de ugyanakkor egy véletlennek köszönhetően egy golyó eltalálja a BB-t is a hasán, így ő is (mint minden más halott ember) a Partra kerül. Ott Amelie találkozik vele, meggyógyítja és feltámasztja őt, visszaküldve őt az élők közé. És ez tök szép és jó és kedves tőle, csak ugyebár szerencsétlen csecsemőnek lesz egy rohadtul nagy sebhely a hasán, ilyen kereszt alakú………

………és ekkor jön a realizálódás, hogy Samnek is van ilyen kereszt alakú sebhely a hasán………

………VAGYIS SAM AZ CLIFFORD FIA!!! És ő a BB akit eddig keresett, és Sam emiatt tud a Partra menni, ezért repatriate, vagyis ezért tud feltámadni, és innen ismeri és ezért van jóban Amelievel is!

És itt eldobtam az agyam… 😀

Mivel BB-ként már nem szuperálna, Bridget úgy dönt, hogy felneveli sajátjaként, és akkor minden szép és jó lesz…

„Bridges” fejezet:
Kisebb sokkhatás és egyéb után eljutottunk az első helyszínre, ami ugye a kisebb térkép meg miegymás. Gondoltam magamban, hogy milyen ügyes leszek, hogy alkothatok a remek kis Zipline-jaimmal, mire közli a játék, hogy olyan szinten esik az eső, hogy minden létező eszköz amit készítettem tönkrement (azaz SEMMILYEN Zipline nincs, de más sem). Sőt, nem lehet új eszközöket se gyártani, azaz vagy van a bázisban valami talonba elraktározva általam, vagy nincs, de oldjam meg azt, hogy jussak el a fővárosba (itt egy kínos mosoly között mondtam pár csúnya megjegyzést 😀 ). Persze nincs olyan messze úgymond, de azért na…

Útközben megint volt egy halom BT (köztük érdekes módon fehér és egyéb színűek is), főellenség-szerűségek meg miegymás, de végül nagy nehezen eljutottam a főváros külteréhez, mire megjelent egy extrémnagy bálna. Mint kiderült ő a legeslegeslegutolsó főellenség, akit le kell győzni. Persze fegyverem mint olyan az annyit is ért, de mint mindig, itt is megjelentek más játékosok cuccai. Azokat felvettem, rakétavetővel megküldtem egy párszor (és jó sokáig tartott…), de végül legyőztem. Kitisztult az ég, elértem a fővárosba, Fragile kapott egy kis energiadózist tőlünk (vittünk gyógyszert, amiket ugye nem lehet kinyomtatni mesterségesen, csak szó szerint ide-oda vinni, ezért is vagyunk porterek ugyebár), majd megkértük őt, hogy akkor ugyan vigyen csak Ameliehez, mert beszélnünk kell vele…

„Sam Strand” fejezet:
Fragile el is vitt minket a Partra, ahol Amelie már kezdi az utolsó robbanás előkészületeit. Távolról látjuk a Földet, miközben egy hatalmas véres tócsában mászkálunk ide-oda, tele bálnatetemekkel és miegymással. Persze sehová se tudunk jutni, mert a víz folyton vissza-visszasodor minket a partra. Egyszercsak Amelie megjelenik, de nem pirosban, hanem feketében. És ekkor megjelenik még Bridget Strand is. Hogy ne legyen egyszerű a történet, ismét jön egy kis csavar: kiderül, hogy Bridget és Amelie egy és ugyanazon személy (és nem csak azért, mert ugyanaz a színésznő játssza őket). Mikor Bridgetnek volt egy műtétje, akkor élet és halál között lebegett, ekkor valamiért kiszakadt belőle a lelkének egy darabja, aki a Parton élt tovább. Ő volt Amelie, akinek a neve egyébként a francia „âme” („lélek”) és az angol „lie” („hazugság”) szóból van összetéve, innen is látható, hogy az ő létezése hazugság, mivel csak egy lélek (POÉN: japánul a nevét úgy írják, hogy „Ameri”, és a játékban idegen nyelven a testet „ha”-nak, a lelket pedig „ka”-nak szokták említeni, és mivel ő egy lélek, tehát egy „ka”, így kis filozofálással összerakhatjuk, hogy ő „Ameri” „ka”. Értitek? 😀 ).

Szóval ő azért van, hogy elpusztítsa az emberiséget. Mondhatni olyasmi, mint a megtestesült halál, vagy egy atombomba, vagy tudomisén. Ehhez az kell, hogy egyesítse az emberek összes létező Partját. Persze ez magától nem működne, csak akkor, ha nagy a kapcsolat az emberek között. Ezt úgy lehet elérni, hogyha összekapcsoljuk az összes várost, vagyis megint az van, hogy át lettünk verve, és így a mi segítségünkkel most eljön az emberiség vége, mindenki elpusztul és kész.

Szerencsére Amelie tökjó fej és ad nekünk egy fegyvert, egy speciális revolvert, ami még Die-Hardmannél volt, hogy mi döntsünk: Vagy együtt üldögélve végignézzük azt, ahogy elpusztul a világ, vagy a revolvert használva véget vetünk a Parttal való kapcsolatának, így késleltetjük a világvégét (merthogy azt elkerülni nem lehet). Bár Amelie tényleg jó nő, de azért a világot nem kéne miatta feláldozni, így persze úgy döntünk (mert ez a logikus), hogy nem hagyjuk pusztulni a jónépet. A fegyver mellesleg semmit se ér, ehelyett Sam legyőzni az afenfosmofóbiáját, odamegy Ameliehez és ad neki egy jóóó nagy ölelést, biztosítva őt abban, hogy amíg világ a világ, Sam ott lesz mellette és számíthat rá (mivel Amelie nem hagyhatja el a Partot és több éven át ott volt magányban, és ez azért kikészít még egy kihalás entitást is). Végül Samre hallgatva lemondja a világ elpusztítását és úgy dönt, hogy ad még egy esélyt az emberiségnek, hátha később minden szebb és jobb lesz. Ezt már csak azért is gondolja, mert amikor Sam még fiatalként a Parton volt, akkor közölte vele, hogy amikor eljő az idő, akkor Sam lesz az egyetlen, aki megállíthatja őt. És ez az ölelés volt az, ami ráébresztette őt arra, hogy az emberi kapcsolatok számítanak a legjobban, úgyhogy ha ő továbbra is magányos marad a Parton, attól az emberek még éldegélhetnek.

Itt egy rohadtul hosszú és már-már indokolatlannak vélt jelenet következik, ahol Sammel a Parton vagyunk, egyedül, és szinte semmit se tudunk csinálni, csak ide-oda mászkálni, majd hirtelen jön egy jelenet, ahol Amelie magyaráz nekünk ezt-azt, egyfajta háttértörténetet, majd megint csend lesz. Megint mászkálunk, megint jelenet és így tovább. Kezdtem már kissé soknak érezni, lehet volt vagy fél óra is (nagyon soknak tűnt, de akkor Amelie mégis mennyit szenvedhetett egyedül? És mennyit fog még??? Szóval no… 😀 )

Végül hopp, Amelie rendes lesz és kirepíti a Partról Samet vissza az élők világába, ezzel végső búcsút intve egymásnak.

És ahogy visszakerülünk, mindenki nagyon örül nekünk, és Die-Hardman lesz az Egyesült Városok Elnöke. A koponyás maszkját leveszi, és ekkor döbbennek rá sokan, hogy ki is ő valójában, vagyis ugye az a katona, aki annó Clifforddal szolgált. És mivel felfedi valós énjét, elmondja, hogy mindenki újként tekintsen az országra, egymásra, satöbbire.

Sam annyira nem akarja már hallgatni ezt a szöveget, szóval kimegy, és ott találkozik Deadmannel. Ő elmondja, hogy sokáig keresték Samet a Parton, Fragile is, Heartman is, de végül megtalálták, méghozzá azzal a bizonyos köldökzsinórral, merthogy az már eleve összekötötte őket és a különböző Partokat. Vagy 1 hónapot töltöttek ezzel, a kérdés, hogy Sam számára mennyi idő telt el (erre Deadman megjegyzi, hogy „Nem akarod tudni”). Természetesen itt kapunk még némi háttérinfót arról, hogy tudják már, hogy ki az elnök, hogy katona volt…stb…stb. És mivel Sam már nem szenved mindenféle érintéses fóbiában, kap Guillermo bácsitól egy jóóó nagy ölelést.

Nem sokkal később megjelenik az elnök úr, és kéri, hogy Sam hallgasson rá egy kicsit. És elmondja Samnek, hogy nagyon szerette Ameliet, és a kapitányt (Clifford) nagyra becsüli, mert számtalanszor megmentette az életét. Ezért is nevezik őt Die-Hardmannek (kb. „Nehezen meghaló ember”), mert a főnöke nem hagyta őt meghalni. Mindig mikor bajba került, mindig ott volt és megmentette őt. Mond még pár dolgot, majd összeomlik és sír Sam előtt térdepelve, mint valami kisgyerek. Sam picit kiosztja, majd megy tovább, hogy intézze a dolgát, de a liftnél ismét Deadmanbe botlik, akinél ott van Lou, a mi BB-nk, akivel oly régóta találkoztunk (mivel ugye vagy egy hónapig a Parton voltunk). Csakhogy van egy kis bökkenő: Lou halott. Persze jön a megjegyzés, hogy sose volt élő, és a teste ugye rothadásnak indulhat, robbanást okozhat, úgyhogy Deadman odaadja Samnek, hogy vigye a helyi krematóriumba, VAGY akár ki is veheti a kis burokjából, de az ugyebár a legfelsőbb parancsok és utasítások ellen szólna. Még mielőtt bármi is történhetne, olyan rendes, hogy kikapcsolja a karperecünket, azaz se kommunikáció, se nyomkövetés, se semmi nem aktív, offline állapotba kerülünk. Mondhatni láthatatlanok leszünk, de amint a krematóriumot használni kezdjük, ismét online állapotba kerülünk. Sam elindulna, de az utolsó pillanatban megfordul és ad egy hatalmas ölelést Deadmannek, megköszönve mindent, amit eddig tett érte.

Kifelé menet egy másik ismerőssel is találkozunk: Fragile vár odakint ránk, aki közli, hogy bár volt lehetősége megölni Higgset, de mégse tette meg, mert így lehetett választania: Vagy megöli, vagy örökké magányosan marad a Parton. Sam örül neki, de elköszön Fragile-tól, hiába akarja utóbbi, hogy maradjon, mert végre ismét képes megérinteni másokat, akár fizikailag is, de Sam hajthatatlan. „Bármi amit megérintek azt elveszítek”. Ezen szavakkal búcsúzva indul el a krematórium felé…

„Lou” fejezet:
És ím elkezdődik az utolsó, és egyben talán a legszomorúbb küldetésünk: El kell vinnünk a BB-nket, Lout abba a krematóriumba, ahol az első hullánkat is elégettük (aki ugye az elnök volt). És csak menni tudunk előre, merthogy a térképet nem tudjuk megnyitni. Nahmost csak tudjuk, hogy merre van a krematórium, mert ekkor már lényegesen sok időt töltöttünk a játékkal, nemde? Mellékesen megjegyzem, hogy nekem 30-35 órám volt ekkor a játékban, ennyi időbe telt végigjátszani.

Ha emlékszünk az útvonalra, ha nem, hihetetlenül jó zene szól, a kamera is hátrébb kerül, ezáltal növelve a hangulatot (vagy épp szomorú érzéseket provokálva belőlünk). Ide-oda mászunk, majd eljutunk a krematóriumhoz. Itt Sam még megböki párszor Lou tartályát, megköszön mindent amit tett, majd rácsatlakozik de… semmi. Tudja, hogy kész, itt az út vége…

Bent be kell nyomnunk egy gombot, aktiválva a terminált, majd odamegy a platformhoz, Deadman szavai visszhangzanak a fülében: „Leveheted a karperecedet, offline állapotba kerülsz…stb…stb”, fentebb már írtam, hogy mit mond. Sam leveszi, majd nézegeti Lout egy darabig. „Megpróbálhatod kivenni, de az a legfelsőbb parancsok és utasítások ellen szólna”, visszhangzik. Már szólnak a vészjelzések és ereszkedne lefelé az égetőbe a kis Lou, de Sam gyorsan felemeli. Arra gondol, hogyha kiveszi, akkor mi történhet. Gyors rácsatlakozik még egyszer, ezzel kiszedve őt a „burokból”. A kis testét a kezében fogja, simogatja és kétségbeesetten próbálja „felébreszteni”, és már a sírás kerülgeti. Eközben látni, ahogy a köldökzsinór elkezd lassan feketén elpárologni, jelezvén, hogy rothadásnak indult a test. Sam üvölt, hogy „Ébredj fel!”, masszírozza a testét, belefúj a szájába, mesterséges lélegeztetést alkalmazva, mire azt látni, hogy Lou szeme mintha nyitva volna, de persze ez semmit se jelent… Sam utoljára a vállára veszi, hogy átölelje őt, majd pár másodperc múlva Lou FELGAGYOG!!! Sam ennek megörül és megnézi őt, mire látja, hogy valóban él és virul…… és ott van Amelie kipuja a kezében… ezek szerint Amelie hozta őt vissza a halálból, hogy Sam ne legyen magányos? Pár fehér színű BT csecsemőt látni körülöttük, ahogy Sam magához öleli Lout, és ahogy a kamera távolodik, egy érdekes csillárt lehet látni a krematórium termének tetején. Hősünk végül kisétál, ahol épp esik az eső, majd hirtelen el is áll. Madárcsicsergés, szivárvány, de utóbbi nem a rosszabbik fajtából.

Hopp, képváltás történik és stáblista. A stáblista végén van egy jelenet, ahol Sam kezét látjuk, amint a fényképét szorongatja, amin rajta van ő, az elnökasszony, valamint Sam terhes felesége. Ahogy a kezét megfordítja, hirtelen Lou keze szép lassan elkezd a tenyerébe süllyedni. Mire Sam megszólal: „Lou…….. Louise……”. Ezek szerint nem kisfiú, hanem kislány!

Hopp, képvágás. Vége a játéknak!

„Prológus” fejezet / „Tomorrow is in your hands!”:
És „ennyi” lett volna a Death Stranding. Ám ezzel még nincs vége: Jön egy prológus fejezet, ami az új elnök, Die-Hardman beiktatása előtt játszódik 3-4 héttel vagy mennyivel. A lényeg, hogy ez azért van így kitalálva, mert akkor egyrészt Sam még rendelkezik a karperecével, Lou még életben van, illetve nincsenek csúnya főellenségek és világot tönkretevő dolgok, azaz „azt csinálunk amit akarunk”. Én pl. kitaláltam, hogy kevés játékot maximalizálok ki achik terén, főleg olyat, ami ilyen nagyobb volumenű (értsd: Inkább indie játékokat), de ennek megadnám ezt a tiszteletet, kerül amibe kerül.

És megadtam? Meg. És mibe került? Hogy is mondjam… 96 órámba? 😀 Még egyszer: kb. 30-35 óra volt végigvinni a játékot, és MÉG 60 óra, hogy kimaxoljam achik terén. De amilyen achikat szereztem és amiket csináltam, azoktól eldobtam az agyamat…

Csak pár példa a sok közül:
1. Találtam egy teljesen új tárgyat, amit sokkal hamarabb is megszerezhettem volna. Még jóóó fentebb említettem a „Sticky Gun”-t, amivel magunkhoz tudjuk rántani a csomagokat. Oké, hogy leírtam, hogy van ilyen, de én csak a játék végigjátszása UTÁN kaptam ezt meg. Hogy mennyivel egyszerűbb lett volna a dolgom pár helyen… na mindegy…
2. Aztán volt pár vicces és volt pár szomorú esemény is. Vicces volt pl. az, hogy egy párt össze kellett hoznom, majd szétváltak, majd ismét összejöttek, ide-oda költözgetett a csaj meg miegymás. A szomorú meg az volt, mikor volt egy öreg fószer, akinek mindig új csomagokat kellett vinni, egyszer pl. egy szívgyógyszert, de amikor odaértem egy BT hologrammja fogadott a bácsi helyett. Egyből jött is az üzenet, hogy „Ha ezt látod és hallod, akkor már nem vagyok ezen a világon”. Utána szinte mindegyik NPC-től kaptam e-mailt, hogy meghalt az öreg és milyen szomorúak…stb…stb
3. Április 1-én (merthogy akkor még javában szereztem az achiket és ezt az egészet is írogattam, de már úgy voltam vele, hogy minden achit megszerzek és utána írom le, hogy mi a helyzet, egyébként április 16-án maxoltam ki a játékot) arra léptem be a játékba, hogy meghalt egy NPC Porter, és ha 1 órán belül nem viszem el a holttestét krematóriumba, akkor felrobban és vége a világnak. Azt hittem, hogy ez április 1-es poén, pedig nem, állítólag random előfordulhat, hogy csak úgy megjelenik egy holttest és akkor 1 óra alatt meg kell tőle szabadulni. Érdekes, hogy ekkor már több, mint 80-85 órám volt a játékban és még SOHA nem történt velem ilyesmi… Sebaj, elvittem ahová kell és a világ megmenekült.
4. Volt ilyen versenyzős cucc, ahol egy pályát kellett felépíteni és versenyezni jobbra-balra, tök jól működött és megcsináltam mindent, egész jó eredménnyel. Persze más Online játékosokat nem akarok lekörözni az időmérőn, mert nem ez volt a célom 😀
5. Egy-két fegyvert és felszerelést ekkor szereztem meg, de ami a legbrutálisabb volt az az, mikor a hátizsákomra kaptam kis bizsukat. Én meg kedvem szerint rakosgattam rá a kis kulcstartó-szerűségeket, hogy mi-mennyire tetszik. És mikor sok Chiráliumot akartam begyűjteni a BT-kből, mert kellettek a felszerelések legyártásához és az utak meg egyebek felépítéséhez, akkor olvastam a Neten, hogy ezek nem csak díszek, hanem megkönnyíthetik a dolgunkat. Ha az egyiket felrakjuk, akkor a BT-k nehezebben vesznek észre, ha a másikat, akkor kevésbé esik az eső és így tovább. Hogy ez mennyire jól jött volna amikor mondjuk azon a rohadt hegyen kellett fel-alá menni…
6. Ha már hegy: Egy halom küldetést Hard és egyéb nehézségi szinten kellett volna teljesítenem már jóval korábban, mert ezek dobták meg az időmet, hogy teljesítsem ilyen-olyan fokozaton tökéletesen az adott küldetést, és mindegyik küldetés egyedi legyen (nemcsak amúgy is, hanem típusonként különböző). Gondolom a Hard fokozat miatt, de egy halom Zipline tönkrement és csinálhattam őket újra. És hol mentek tönkre leginkább? Hát persze, hogy azon a rohadt hegyen…
7. Arra is ekkor jöttem rá, hogy vannak ezek az ugratós épületek, amiről letudok ugrani, csinálni egy trükköt és akkor lazán nézek ki. Ezt persze tudtam, amit nem tudtam az az, hogy a Speed Skeletonnal (amivel ugye extrémgyorsan lehet futni és előszeretettel használtam) sokkal távolabbra lehet ugrani. Igenám, és ha van egy rohadtul nagy szakadék és éppenséggel leesek, akkor mi értelme van? ÉS ITT JÖN A POÉN: Én azt hittem, hogy az ezeket felépítő játékosok direkt trollkodnak, hogy „Tessék, fuss csak, ugorj le, nem lesz semmi bajod!”, és aztán a játékosok leugranak mint a Dark Souls-ban, mikor azt írják nekik, hogy „Itt kincs található!” és megmurdelnek. És egyszer kipróbáltam amolyan „Miért is ne…” alapon. És mi történt? Az, hogyha ilyenről ugrunk le ÉS trükközünk, akkor TÖKMINDEGY, hogy milyen magasról esünk le, SEMMI BAJUNK NEM LESZ. Azaz sokkal gyorsabban is közlekedhettem volna, mikor ilyet látok (pl. azon a rohadt hegyen… igen, tényleg utáltam a hegyet :D)
8. A MULE-ok (akik ugye meggajdult Porterek akik el akarják venni a csomagjainkat) néha nem kábító, hanem éles fegyvert használtak, de ugye mi nem ölhettük meg őket, mert akkor robbanás lesz / lehet. És ekkor tudtam meg azt is, hogyha leütöm őket és mindegyiküket ilyen módon „kiiktatom”, akkor az adott terület bizonyos ideig MULE-mentes lesz, azaz nekem és az NPC Portereknek is könnyebb lesz a dolguk. Sőt, szintén itt és az achik miatt jöttem rá arra is, hogy az NPC Porterekkel lehet kereskedni: Leveszek valamit a hátamról vagy bárhonnan és a kezembe rakom, majd a lábuk elé helyezem, akkor ők is nyújtanak valamit, hogy vegyem át tőlük (de lehet, hogy maguktól nyújtják a cuccukat, de nem vesznek semmit se tőlünk). Zseniális! 🙂
9. Végül, de nem utolsó sorban mikor a legutolsó küldetéstípust kerestem, amit meg kell csinálnom és megvan az összes achi, akkor beugrott az a küldetés, amikor le kell menni egy kis szakadékba, gázmaszkkal, majd a mérgező gázokból kimenteni 4 csomagot. „Pont ilyen küldetéseket kell még elvégeznem 20-at és megvan az uccsó achi!”, gondoltam magamban. És mikor a 19. is kész volt, mindenfélével szenvedtem, de egyik küldetést se sikerült kimaxolnom. Majd egy belső hang mondta, hogy „Nem lehet, hogy azt a küldetést, amihez hasonlítottam ezeket még nem csináltam meg ezen a fokozaton?” És azt hittem, hogy pont ezt csináltam meg először, mert annyira könnyű, de nem: Ezt hagytam utoljára. És ezzel meglett az uccsó achi is 🙂

És tényleg ennyi volt a játék és ez a „röpke” 24 oldalas beszámoló (merthogy a Word szerint annyi… ejha! 😀 ). Hogy tetszett-e a játék? Néha azon gondolkodom, hogy jó lett volna picivel több multi bele. Esetleg az, hogy másokkal „együtt” játszva csomagokat és egyebeket hagyok nekik hátra, ezzel is segítve őket (mármint itt öcsémre vagy barátokra gondolok). Bennem van az is, hogy vissza-vissza kéne térni, hogy segítsek a kezdőknek, random javítsak utakat, esetleg én szerezzem be a legtöbb Like-ot. Végül nem teszem. Nem azért, mert ne lenne rá kedvem vagy ilyesmi, hanem azért, mert mással is kéne foglalkozni, nem ismét rákattanni erre a játékra, amivel ennyit játszottam. Szóval NAGYON IS tetszett a játék, és alig várom a folytatást. Még akkor is, ha azt is „sétaszimulátornak” fogják csúfolni, mert ez rohadtul nem az… ez egy mestermű 🙂