Végigjátszások tömkelege – Helyzetjelentés 2024.01.21

Üdv néktek drága jó emberek!

A múltkor láttam egy hírt, miszerint a Helldivers 2. részének 100 Gb tárhely kell majd. Csöppet leesett az állam, lévén, hogy a korábbi résznek alig 7 Gb-ra volt szüksége. Persze meg is kaptam a magamét, hogy két különböző engine-ről van szó, és azóta eltelt pár év, még szép, hogy egy újabb játék 100 Gb-ot foglal. Tekintettel arra, hogy egy viszonylag egyszerű játékról van szó, én azért sokallom ezt a mennyiséget, úgyhogy beszereztem egy 1 terrás SSD-t, hogy mire megjelenik a játék (február 8. körül esedékes), addigra legyen hova letölteni. Node ennek kapcsán ismét előkerült a BIG VÉGIGJÁTSZÁSI LISTA, vagyis az a kábé 900 játék (plusz-mínusz 150), amiket ki akarok próbálni és jobb esetben végig is akarok játszani. Szóval az SSD-nek hála egy halom ilyen játékot letöltöttem és szép sorjában tervezem is a végigjátszásukat, és van, amit már le is tudtam. Erről fogok most írni nektek.

Call of Cthulhu:
Mindig is szerettem H.P. Lovecraft világát és regényeit, igaz még nem olvastam ki mindet. A filmek és játékok terén is keresem azokat a műveket, amik utalnak az általa teremtett univerzumra (lásd pl. Darkest Dungeon), de annó két nagyobb játék volt, ami felkeltette az érdeklődésemet. Az egyik a The Sinking City, a másik pedig egyszerűen csak Call of Cthulhu, amiről most írni fogok. Nagyon keveset fogok írni, ugyanis annó virágbolti változattal kipróbáltam és eléggé megtetszett (bár alig jutottam benne valameddig), úgyhogy elhatároztam, hogy ezt bizony végig fogom játszani. Na ez 2020 augusztusában volt, és bár meglett a játék eredetiben, de azóta rá se néztem. Egyébként a fordításán is elgondolkodtam, de mivel akkortájt más elfoglaltságaim voltak (pl. túlélni az államvizsgát meg ilyesmik), így elvetettem az ötletet.

Control – Ultimate Edition:
Ennek is az „ingyen teljes” változatával játszottam még annó, és persze ebben se jutottam túl sokáig. Nemrégiben elkezdtem az Alan Wake II-vel játszani, és mivel utalások vannak a Control-ra, így úgy érzem előbb kénytelen vagyok végigvinni ezt és csak utána kitérni az Alan Wake II végigjátszására. És őszintén szólva rég volt már az, hogy a Control-lal alkottam, de sokkal jobban bejön, mint az Alan Wake II, sőt, utóbbit az eddigi játékom során kifejezetten gyengének találtam. A háttérben egyébként készül egy spoileres kibeszélő róla, csak vegyem rá magam arra, hogy végigjátsszam, mert nem igazán akar összejönni…

Cyber Shadow:
Annó lefordítottam, és úgy voltam vele, hogy végigjátszom és csak akkor adom ki a fordítást, viszont még nem sikerült végigvinnem, és ez bizony már 2 éve, 2022. január 9-én volt. Lehet, hogyha egy kicsit felfrissíteném a tudásomat akkor pikk-pakk végigjátszanám, csak tök rossz érzés az, hogy az ember megy és végig akar játszani egy játékot, valami miatt félbehagyja pont a legvégén vagy arrafelé, és csak később tér vissza arra, hogy ott folytassa ahol abbamaradt minden. És persze ilyenkor tetűnehéz dolga van a játékosnak, mivel szinte nulláról hirtelen vissza kell jutnia ugyanarra a szintre, ahol volt. Nem azt mondom, hogy rettegek vagy tartok tőle, de mivel talán fél óra alatt végig lehet játszani, így megéri 1-2 órát szenvedni vele 😀

Dead Rising 2 – Off the Record:
Szintén lefordítottam, de ezt se játszottam még végig. Valahogy félúton meguntam, hogy ide-oda kell rohangálni és kábé ugyanazt csinálni, de majd rá fogok nézni jobban. Sőt, talán a fordításomat is kipróbálom vele, hátha találok pár hibát, amit érdemes lenne kijavítani. Még meglássuk.

DooM – Eternal:
Keresztkérdés: Csak én érzem úgy, hogy a 2016-os DooM sokkal jobb volt? Persze a DooM az mindig a hentelésről és a zúzásról szólt, egyedül a DooM 3 volt az, ami megpróbált átmenni ilyen túlélő horroros / túl sötét akármibe. Az se volt rossz a maga módján, de az Eternal nekem túlságosan árkádra sikerült. Persze nem feltétlenül rossz játék, de annyira talán nem is jó. Mindenesetre végig akarom játszani, a DLC-k is megvannak, egyszer ha kikapcsolnék kicsit, akkor rávetem magamat.

The Evil Within 2:
Hohó, egy újabb gyöngyszem. Az első részt nagyon szerettem, a második részt kipróbáltam, majd nagy örömmel jegyeztem meg, hogy ezt bizony nemsokára végig fogom játszani. Hogy mikor volt ez? 2018. december 1-én, amikor faterom kórházba került, és volt fontosabb dolgom, minthogy játsszak, főleg, hogy karácsonykor itt is hagyott bennünket……… Szóval ha félre tudom tenni ezeket a gondolatokat és emlékeket, akkor lehet, hogy egy tök jó játékban lesz ismét részem, ki tudja…

FAR – Lone Sails:
Lehet, hogy ezt hamarabb végig tudnám játszani, mint az összes játékot ami a listán van (még a Cyber Shadow-nál is), de most egy résznél elakadtam… jó, ez most hülyén hangzik, mert nem akadtam el, csak bejutottam egy helyszínre, nem tudtam hirtelen, hogy mit kell csinálni, és ott is hagytam az egészet. Aztán lehet, hogy akár még ma is letudhatnám, bár inkább legyen holnap, mert mást is kell alkotni.

Ghostrunner:
Vicces vagy sem, de megláttam, hogy ez nekem megvan, gondoltam egyet és feltelepítettem. A demója jó volt, de nem késztetett arra, hogy én ezt beszerezzem és végigjátsszam. Valszeg egy korábbi Humble Choice-ból vagy ilyesmiből szerezhettem meg, és az ilyen módon beszerzett játékokat szeretni szoktam, mert néha tényleg van köztük egy-két kiváló alkotás. Majd meglássuk, hogy ez is olyan lesz vagy sem.

Helldivers:
Tessék, itt az első része annak a játéknak, ami miatt az SSD-t megvettem. Régen játszottam vele egy párszor, de sose játszottam vele komolyabban, mert úgy voltam vele, mint a játékok nagy részével, hogyha van benne Co-op, akkor majd öcsémmel játszunk vele. Szerintem ebből már nem lesz semmi, úgyhogy elkezdtem vele játszódani, már csak azért is, hogy felkészüljek a 2. részre, amivel valószínűleg tényleg játszódani fogunk (legalábbis remélem).

Horizon Zero Dawn:
Ezt már végigjátszottam konzolon, de a DLC-t még csak el se kezdtem. És mivel ez a játék is meglett, így kitaláltam, hogy nemcsak végigjátszom, de még achik terén is kimaxolom. Mivel mint említettem ezt a játékot egyszer már letudtam, így jelenleg nem érzek rá erős késztetést, hogy ezzel kezdjem a végigjátszási sorozatomat (de egyszer majd eljutok oda, hogy letudjam).

RAGE:
Hogy én ezt a játékot hányszor újrakezdtem már… Van vagy 6-7 alkalommal is, de sose jutottam túl messzire. Talán azért, mert valahol kifagyott a játék egy verseny vagy pályaváltás közben? Passzolom a kérdést, a lényeg, hogy ez még 2015-ben volt. Itt az ideje, hogy bepótoljam és végigjátsszam, mert akkor eggyel kevesebb játék marad a BIG VÉGIGJÁTSZÁSI listámon.

Shadow of the Tomb Raider:
Ó hogy én ezt mennyire vártam! És akkor elindult a játék, bele az akció közepébe, Larával mentem egy kicsit, jött egy vagy két ellenfél, fogtam az íjamat és szépen elintéztem őket. És itt kiléptem, hogy „oké, ez kissé unalmas”. Kajak 10-15 percnyi játék után ilyen indokkal abbahagytam az egészet. Ez egyébként 2019. augusztusában volt, most viszont ott tartok, hogy végig kell játszani, és lehet, hogy nem egy hirtelen impulzus miatt kellene csak úgy abbahagyni egy játékot.

Sniper Elite 4:
Ha már hirtelen impulzus: Itt is kábé az történt, hogy elkezdtem az első pályán játszani, észrevettek, lelőttek, „oké, ehhez most nincs kedvem, majd folytatom” gondolattal 2018. augusztusában ott is hagytam a játékot és azóta se indítottam el. Vicces, de most gyors rá kellett néznem, hogy a Shadow of the Tomb Raider-t is augusztus 4-én, és ezt is augusztus 4-én hagytam abba. Biztos épp a szabadságomra készültem vagy ilyesmi, mert általában augusztus elején szoktam szabira menni, szóval 😀

Warhammer 40k – Space Marine:
Látva, hogy jön majd egy 2. rész belőle, és a Warhammer játékokat és univerzumot szeressük (kíváncsi leszek a sorozatra is), így úgy gondoltam, hogy ismét előveszem a játékot, aminek a demóját rongyosra játszottam, de a teljest még csak el se kezdtem (nem is tudom már, hogy honnét van meg). A lényeg, hogy ezzel aktívabban játszottam, mint a fentebb említett játékokkal, és talán a 3. fejezetnél járok, de ha nem, akkor meg nemsokára ott fogok, mivel végig akarom játszani minél előbb.

The Grinch (PS1):
Mit keres itt a listán egy PS1-es játék, ráadásul olyan, ami alapvetően gyerekeknek készült? Nos a listámon rajta vannak régi játékok is, nem csak újabbak, és ez pont egy olyan játék volt, amit évekkel ezelőtt (kábé 20 éve, ha nem több) elkezdtem, majd a vége felé elakadtam és sehogy se tudtam továbbjutni. Vicces, hogy akörül lett Internetem is, de arra már nem gondoltam, hogy rákeressek a megoldásra, és most úgy álltam neki, hogy segítség nélkül végigjátszom, mert akkor még kicsi voltam (kicsi = 14-15 éves 😀 ), és nem feltétlenül tudtam úgy gondolkodni, mint manapság. Másképp fogalmazva: Több lett a tapasztalatom a játékok terén, így simán végig fogom vinni… gondoltam én. És most nem tudom, hogy én butultam, vagy mi lett velem, de esküszöm olyan helyeken elakadtam MOST, amit gyerekként simán teljesítettem annó. És utána kellett néznem, hogy mit nem értek, és a fejemet vertem a falba (képletesen ugye), hogy ez hogy-hogy nem ugrott be, mint megoldás, és értetlenkedtem, hogy ez régen hogyan sikerülhetett. Sőt, meg is kérdőjeleztem azt, hogy ez biztos gyerekeknek készült? Csak mert helyenként annyira nem egyértelmű, hogy mit kell csinálni, hogy nem csodálom, hogy régen is elakadtam benne. De most végigvittem, úgyhogy le is húzhattam a listámról, nagy örömömre.

SOMA:
És íme az utolsó játék amiről írok, és amit történetesen a mai napon vittem végig. Szeretem a horrort, mint műfajt, legyen szó játékokról, filmekről, regényről, akármiről, és persze FrictionalGames-ék jókat tudnak alkotni. Az Amnesia-t annó elkezdtem, de nem játszottam még végig (talán a felénél járhatok ha minden igaz), viszont a SOMA-val szemezgetek egy ideje, főleg, hogy egyszer-kétszer előjött pár Top 10-es listán, hogy milyen jó a története, mekkora csavar van benne, mennyire elgondolkodtató…stb. Ezeket a listákat igyekeztem kerülni, de most már bátran megnézhetem, merthogy mint írtam végigvittem a játékot. És bár az újabb Amnesia címekkel még nem játszottam (illetve sorrendben akarok velük haladni), de ez már ezerszer jobban tetszett, mint az imént említett játék. Tetszett, hogy a történetet logokból és egyebekből kellett összerakni, hogy milyen jól fel volt építve a világ, és persze a sok filozófiai kérdés is érdekesre sikerült. Mondanám úgy is, hogy kevés ilyen jó játék van, szóval mindenkinek csak ajánlani tudom. Kissé szomorú voltam, hogy vége lett, de arra gondoltam, hogy talán kimaxolnám achik terén, ha olyan achik vannak benne, erre legnagyobb meglepetésemre azt látom, hogy első végigjátszással sikerült is. Mondjuk könnyű dolgom volt, és másnak is az lesz, mert ha kíváncsiak vagyunk a történetre (és miért ne lennénk azok), akkor igyekezzünk mindent meghallgatni, mindent megnézni, és csak utána cselekedni (enyhe utalás arra, hogy mit kell csinálni az achihoz… de majd ha valaki ránéz és játszik vele, akkor úgyis megtudja, hogy melyik részre utalok).

Ennyit mára. Eredetileg egyébként egy extrémhosszú elmélkedést akartam írni arról, hogy miért nincsenek manapság jó játékok és mennyire sokat ér a nosztalgia, de elvetettem. Lehet majd legközelebb arról fogok írni, vagy másról, vagy semmiről. De most megyek, hátha sikerül alkotnom ma ezt-azt, és esetleg végigvinni mondjuk a FAR – Lone Sails-t, vagy valami mást. Kitartást addig is!