Üdv néktek drága jó emberek!
„Prioritás”. Ez egy veszélyes szó, főleg akkor, ha tudjuk, hogy mit jelent és teljesen felrúgjuk azt. Ugye ez azt jelenti (nem a felrúgás, hanem a prioritás), hogy vannak fontosabb dolgok, amiket fontossági sorrendbe helyezünk, és előbb azzal foglalkozunk. Én is szoktam számtalan prioritási sorrendet írni akár papírra, akár fejben, de most hirtelenjében arról akarok mesélni, hogy hogyan vettem totálisan figyelmen kívül azt. Nézzük!
Dark Souls III:
Semmit se haladtam vele, pedig úgy volt, hogy karácsonyra kész lesz, aztán beugrott a tavaly húsvéti megjegyzés az egyik kommentelőtől, azt se sikerült tartanom. Talán most húsvétra gondolt? Passz… Ha nem haladok vele, nem leszek kész…
Sekiro – Shadows Die Twice:
Ennek a fordításával viszont haladtam, méghozzá elég szépen. Nem azt mondom, hogy egyhamar kész lesz, de a sok duplikált sort meg miegymást sikerült letudnom. Ja, és ha már prioritás, mit mondtam? Azt, hogy akkor kezdek bele, ha lejátszottam a játékot. Érdekes módon előbb kezdtem el fordítani, minthogy lejátszottam volna a játékot, de én már csak ilyen vagyok. Mellesleg úgy 1 órával ezelőtt játszottam le, persze a legrosszabb befejezéssel (direkt!), amit így nem tekintek tényleges végigjátszásnak, szóval már megyek is vissza játszani 😀
Egyéb, a fordításnál és játszásnál fontosabb teendők:
Voltak, vannak, félreraktam az összeset. Én most Sekiro-zni akarok, kikapcsolódni, semmi más nem érdekel 😀 Viszont ha komoly akarok lenni és jó példát mutatni, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy „A holnap problémáit a holnapi énemre bízom”. Ezt Saitama mondta a One Punch Man-ből, tehát ma már biztosan nem fogom tudni megoldani ezeket, ahhoz késő van………..
……de ahhoz nem, hogy visszamenjek Sekiro-zni. HURRÁ!!! 😀