Menü Bezárás

Lejátszottam a Sekiro-t – Helyzetjelentés 2019.04.14

Üdv néktek drága jó emberek!

Ez a poszt most leginkább arról fog szólni, hogy lejátszottam a Sekiro-t, szóval akit érdekel egy “kisebb” élménybeszámoló, az már olvashatja is!

Tehát az úgy volt, mint általában szokott lenni: Ment a Tokyo GameShow (TGS) vagy az Electronic Entertainment Expo (E3), és épp egy új játékot mutattak be. Semmi különös nem volt látható a képernyőn, csak egy furcsa csavar, amit épp egy csontba csavarnak bele, majd egy felirat: “Shadows die twice”, és természetesen az, hogy FROM SOFTWARE. Több se kellett nekem (és úgy a legtöbb FS játék rajongónak), és egyből rápörögtem a témára. Talán egy új Dark Souls rész jön? Áh, abból már nem lesz több… Akkor ez lenne a Bloodborne 2? Vagy folytatást kaphat a Demon’s Souls? Nem tudni mi ez, de ha FROM-ék készítik, az csak jó lehet.

Teltek-múltak a hónapok, majd jött az új trailer, tele mindenféle finomsággal. Japánban járunk, a sengoku korszak vége felé. Láthattuk főhősünket, akinek levágják a bal karját, elrabolják a mesterét, és mindenféle csúnyaságok történnek. Majd mikor magához tér, egy furcsa alak közli vele, hogy meg kell keresnie a mesterét, és ehhez kap némi segítséget: a bal karja helyére egy shinobi művégtag kerül, amire különböző eszközöket tud ráerősíteni. Csak annyit tud, hogy Lord Kurot, a mesterét Ashina Kastélyában tartják fogva. Úgyhogy elindul, hogy visszaszerezze őt és mindenféle rosszfiút és egyéb lényt elintézzen.

Jó párszor megnéztem a trailert, kielemeztem, és vártam minden létező információt a játékról. Persze jöttek az újabbnál újabb trailerek, játékmenet videók, a játék első 5 óráját bemutató felvételek és a többik, én viszont egyáltalán nem néztem meg ezeket. Hogy miért? Egyrészt azért, mert hatalmas spoilereket tartalmaznak, másrészt azért, mert nem csalódtam FROM-ékban a Demon’s Souls óta, és ez is egy soulslike játék lesz, azokat meg szeressük ÉS le is fordítjuk. Éppen ezért egy kedves jó ember egy nap megkeresett és instant megvette nekem a játékot, azt kérve, hogy érezzem jól magam játék közben, és ha tehetem, akkor fordítsam is le majd azt. Én pedig mindkettőt megígértem, tehát azt is, hogy le fogom fordítani, mint ahogyan azt is, hogy jól fogom érezni magam játék közben.

Aztán eljött az idő: Megjelent a játék úgy bő 2 és fél hete, fel is telepítettem, és AHELYETT, hogy játszottam volna rögtön szétnéztem a Neten, hogy lehet-e már fordítani. Káros szenvedély, tudom, de ettől függetlenül megnéztem :D. Mint kiderült ugyanazt a motort használja, mint a Dark Souls III, szóval minden gond nélkül le lehet fordítani, a gond csak az, hogy nem lehet kibontani a fájlokat. Semmi baj, ezt most először le akarom játszani, még mielőtt elkezdeném a fordítását. Ugye mikor valamit fordítok akkor látom a teljes szövegét, a történetet, mindent, ami szerepel a játékon belül. A legtöbben azt hinnék, hogy először lejátszom a játékot és csak utána állok neki a fordításnak. Normál esetben ennek így kéne működnie, de én sokszor csináltam azt, hogy előbb lefordítottam a játékot és csak utána játszottam vele, sőt, van olyan, amivel egyáltalán nem játszottam, csak lefordítottam, teszteltem egy kicsit és kész. Ez veszélyes (nem, ez most nem az a bizonyos politikai reklám idézete akart lenni, pedig sikerült olyanná tenni :D), de mindig bevált. Most viszont annyira, de annyira le akartam játszani a játékot mielőtt nekiállok a fordításnak, hogy el is indítottam. Persze rá fél órára török barátunk már írta is, hogy ki tudja csomagolni a fájlokat, van hozzá programja, de nem tudja, hogy be lehet-e illeszteni a szövegeket vagy sem. Nosza, le is teszteltem a kicsomagolt fájlokat, de szomorú megállapításra jutottam, amiről írtam is: Virágbolti verzióval tökéletesen működik a változtatás, de eredetivel nem. Alig telt el egy óra, vagy talán pár perc, máris jött a hír, hogy működik eredetivel is. A szövegeket török barát kinyerte, meg is néztem, összesen 17.673 sorból (mindig sort írok, pedig bejegyzés lenne a helyes, no mindegy) áll az egész játék. Összehasonlításként a Dark Souls III-ban 19.300 sor van EGY fájlban, és ott is két fájlból áll össze a játék (mint a Sekiro is, vagy bármelyik FS soulslike játék). Szóval itt is van mit fordítani, és ha nekilátok majd, akkor a könnyebb szövegekkel kezdem, mert az a jó.

Node jöhet a kérdés: Most akkor mégis milyen a játék, vagy mennyire játszottam vele?

Nos… A JÁTÉK KEGYETLENÜL JÓ!!! 😀

Mondhatom bátran, hogy eddig ez az év játéka, és nem is tudom, hogy mi jelenhet meg idén, ami ezt überelhetné (oké, napjainkig megjelent a Resident Evil 2, a Metro – Exodus, a Far Cry – New Dawn, a Devil May Cry 5, és majd meg fog jelenni elméletileg idén a Rage 2, a Biomutant, a Wolfenstein – Youngblood, a Borderlands 3, a Last of Us Part 2, a DooM – Eternal, szóval lesznek itt még jó játékok). Egyszerűen jó a grafikája, a sztorija, a játékmenete… minden nagyon passzol, és nagyon bejön. Olyannyira, hogy lejátszottam, mind a 4 féle befejezéssel, és most azon vagyok, hogy az összes achievement-et megszerezzem benne.

De térjünk ki egy kicsit magára a játékmenetre, meg az élményeimre, lehetőleg spoilermentesen: Tehát az első pár órában megtanultam játszani a játékkal. Ez azt jelenti, hogy átszoktam arra, hogy ez bizony nem Dark Souls vagy Bloodborne. Ez a játék arról szól, hogy az ellenfelek 2-3 ütésből kinyírnak, még a leggyengébbek is, én meg csapkodhatom őket amennyire csak akarom, simán kivédhetik a támadásaimat. Ez nem is baj, mert mindenkinek, így nekünk is van “tartásunk”. Ez azt jelenti, hogyha sokáig ütlegelünk valakit, aki védekezik, akkor egyre jobban kifárasztjuk, meginognak, és ekkor halálos csapást mérhetünk rájuk. Ránk ugyanez igaz, ha túl sokáig védekezünk, akkor mi is összerogyunk és sebezhetővé válunk. Ugyanakkor ha időben védekezünk, vagyis hárítunk, akkor az ellenfelek tartása gyorsabban romlik, hamarabb lehet rájuk ezt a végső csapást mérni. Dióhéjban le is írtam a harcrendszert, de valahogy nehéz ezt leírni úgy, hogy fel is fogja az olvasó (azaz TE!), hogy ez mekkora királyság. Mikor jön egy ellenfél és gombnyomásra hárítasz, majd átszúrod a kardodat a mellkasán és örülsz, hogy milyen király vagy. Na ezt az élményt be kell szorozni 20-szal, mikor jön egy lándzsás miniboss (merthogy minibossok is vannak ám a játékban!), és akkor azokat kell leszedni. Sok dolog itt is opcionális, a játék háromnegyedénél válaszút elé kerülünk, és ott lehet eldönteni, hogy akkor most befejezzük a játékot, vagy megyünk opcionális helyszínekre még, amik a tényleges befejezéshez szükségesek (ez remélem nem számít spoilernek). És minél többet látunk a játékból annál jobban láthatjuk azt, hogy ezt nagyon jól összerakták. Egy halom olyan jelenet van, amikből azóta mémek lettek, amiket sok YouTube videó lelő, én nem fogok ilyet tenni.

Ha már poénlelövés, én az alábbi dolgokat lőttem le magamnak (a lehető legspoilermentesen): Azt, hogy mi kell a 4 befejezés eléréséhez; Az egyik bossfightot, ami hatalmas meglepetés (bárcsak ne tettem volna… ANNYIRA ütött volna, így is ütött, de no… :D); Az egyik apróbb meglepetést, amiből mém lett; Az egyik végső boss kinézetét. Apró dolgok, de ezek mellett jutott még bőven olyan, amitől az államat kerestem a padlón, annyira szép volt, jó volt, akármi.

Persze nem én volnék, ha időközben ne kezdtem volna neki a játék fordításának. Meg is írtam nektek, hogy már készül a fordítás javában, és elég jól haladok vele. Mostanra lelassult a folyamat, erre ma hopp, lejátszottam a játékot. És mint írtam annyira tetszik, hogy az összes achievement-et megszerezzem benne. Ehhez persze ezt a cseppet sem könnyű játékot le valószínűleg még egyszer le kell játszanom New Game+ -ban, amit be kell valljak, még egyetlen FS játéknál se tettem meg, pedig nagy rajongója vagyok a szériának. És ha már a nehézségi szintről beszélünk: Kikerült egy cikk a Netre, ami nagy felháborodást váltott ki, méghozzá az, hogy a külföldi PCGamer újságírója csalással tudta csak legyőzni az utolsó főellenséget, és kb. ezzel büszkélkedett. Írta, hogy több órán át szenvedett vele, mennyire szemét a játék, hogy ilyen-olyan nehézségeket raknak bele…stb. Én erre csak azt tudom mondani, hogy “GIT GUD OR GET REKT!” Nekem 4.-5. próbálkozásra meglett a főellenség, és kevesebb, mint 1 órát (talán fél órát se) “szenvedtem” vele. És mint oly sok soulslike játéknál, itt is visszamennék szívesen, hogy ismét lezúzzam a főellenséget, mert igazi élmény volt. Ti ne essetek abba a hibába, hogy csalást használtok, mert úgy nem az igazi. Tudom, tudom, mindenki úgy játszik ahogy akar, de itt tényleg nem szabad csalni! Az inkább csak ront az élményen.

Viszont egy dolog biztos: Most, hogy leírtam kb. mindent ami eszembe jutott, áradoztam egy kicsit a játékról, menőztem, hogy lejátszottam, most jöhet a lényeg, amit ígértem. Mi is volt az? “Ha lejátszom a játékot, akkor nekiállok a fordításnak.” És hogy hogyan is állok a fordítással?

 

……………..szerintem majd jövő héten vagy valamikor megírom, így is sokat olvastatok, nem? 😛

2 Comments

Vélemény, hozzászólás?