Menü Bezárás

Hátráltató tényezők – Helyzetjelentés 2020.09.20

Üdv néktek drága jó emberek!

Elkezdődött a suli, elég brutálul, jönnek a beadandók ezerrel, a munkahelyen szintén határidős teendők jönnek, és még sorolhatnám azt a megannyi dolgot, ami jelenleg hátráltat a fordításban. Úgyhogy a héten nem nagyon tudtam haladni a fordításokkal, sőt, eredeti terveim között szerepelt az, hogy végre befejezem a Risk of Rain 2 frissítését, mire összesen 5 bejegyzést sikerült letudnom a 142-ből. Nem azért, mert lassan haladnék, hanem azért, mert így néz ki egy bejegyzés:

 

„OK. Minden rendben van. Most már elmehetsz, pajtás.”

A robot egyetértésként csipogott. Szinte teljesen összehajtotta magát, majd elkezdett legurulni a hangár kijárata felé – biztonságos tempóban.

Hiroshi meghúzott egy kart. A plafonon lévő sín hirtelen életre kelt, jellegzetes mechanikus zörejt hallatva.

„Szóval, mi a baj ezzel?”, kérdezte Rico minimális kíváncsisággal, láthatóan belefeledkezve az előtte lévő regénybe.

„Úgy tűnik némi külső sérülés van egy MUL-T egységen. Kicsit nekiütközött egy másik egység a töltőállomáson, mikor egy újabb áramkimaradás történt. Ez után majd azt fogjuk megvizsgálni. Ezt az elektronikai legénységnek köszönheted.”, jegyezte meg Hiroshi közömbösen, valószínűleg Rico közömbösségére reagálva.

„Nagyszerű. Mégis mennyire lehet nehéz számukra stabilan hagyni a dolgokat? A munkájuk 90%-át amúgy is robotok végzik.”, gúnyolódott Rico.

„Amúgy is panaszkodtak már ezen egység gyenge forrasztási munkálatai miatt, és lehet az okozta a problémát. Valószínűleg félre van kalibrálva az optikája, érdemes megvizsgálnunk, amíg itt van. Ráteszem a pénzem, hogy elektronikai jellegéből adódóan nincs karbantartva. Hé, Rico! Letennéd azt és segítenél nekem?”

A sín egy világos sárga robotot hozott be, alvó állapotban, a hangárba. Hiroshi meghúzott egy kart, majd a sín lassan megállt, és minden elnémult. Elkezdte leakasztani a robotot. Vonakodva ugyan, de Rico félrerakta a könyvét a munkaasztalon, és segédkezni kezdett. Pár perc múlva a robot a szerviz platformon volt.

Hiroshi az egyik szerszámos szekrényhez ment, és kivett egy furcsa eszközt. Kinyitotta a hozzáférési panelt az egység behorpadt fején, és elkezdte vizsgálni túloldalról a sérülést. Alig telt el idő, az eszköz csipogott egyet, majd durván hátralökött. A horpadásnak nyoma se volt.

„Tessék, ezt tedd el, addig én megjavítom az optikát.”, mondta Hiroshi, egyik kezét hátranyújtva, benne az eszközzel. „Van valami, amit mindjárt megmutatok.”

Rico felmordult, majd átvette a visszahorpasztó eszközt, visszatéve a szekrénybe. Hiroshi már a zsebében lévő pákával forrasztott.

Ez felkeltette Rico érdeklődését.

„Nincs szükséged forrasztópákára, hogy megjavítsd a kalibrációt. Mit csinálsz?”, kérdezte.

„Már megjavítottam az optikát. Emlékszel arra, mikor azt mondtam, hogy mutatok valami menőt – mármint ha ismét lesz egy MUL-T itt a műhelyben? Gyere ide.”, mondta Hiroshi, mutogatva. „Látod ezt a két chipet? Ez valójában csak egy chip, ami ketté lett választva. Minden MUL-T ugyanolyan maggal rendelkezik, mint azok a díszes séf botok, de lekapcsolják őket a fő tanulási modulukról.”

„Nem mondod.”, válaszolt Rico, miközben próbálta meglátni azt a chippet, amiről Hiroshi beszélt. „Mégis miért tennének ilyet?”

„Olcsóbb megoldás, ha mindegyik magot így készítenek el a gyárban, és később módosítják őket. A gyártó szerint ezt biztonsági okból teszik, de ezt kihasználva adnak el újabb magokat évente, ahelyett, hogy új munkára taníthatnád be az egységeket.”, magyarázta Hiroshi.

„Ez hihetőnek hangzik. Ha biztonsági okból tennék, akkor miért nem teszik ugyanezt a séf botokkal is? Azok is szuper stabilak. Nem mondhatom, hogy bármelyik rendelést rosszul teljesítettek volna, akkor sem, ha hihetetlent adtunk nekik. Még anyu Tintahal Rizottóját is simán elkészítették.”

„Ez az, amit még eltűrnek nekik. No, azt hiszem kész is vagyunk. Csak pár percet eltöltünk ezzel a fickóval. Ébredj fel.”, parancsolta.

A robot nyugodt testtartása megváltozott, és teljesen figyelemre kész volt.

„Hé, pajtás, látod, hogy mit csinálok a kezemmel? Te is képes vagy rá?”

A robot egy otromba geszturát utánzott.

„Ez fantasztikus! Nagyon jól csinálod!” Hiroshi izgatott volt, Rico arcán ördögi vigyor ült. Gyorsan az asztalához sietett. Hiroshi a kézjelet ismételgette, és a robot utánozta őt, egyetlen működőképes karjával. Rico visszalépett a robot látóterébe, egy lyukakkal teli képet tartva. „Meg tudod jegyezni ezt az embert? Ez Ron a vállalati részlegből, és ő egy degenerált személy.”

A robot megerősítésként csipogott egyet.

„Meg tudnád ismételni ezt, mikor legközelebb meglátod ezt az embert?”

A robot megerősítésként ismét csipogott egyet.

„Rico! Erre emlékezni fog! MUL-T, ezt felejtsd el.”

A robot nem válaszolt.

„Ti meg mégis mit műveltek?”, kérdezte egy érdes hang, ami egy meghatározhatatlan hely felől közelített. Hiroshi riadalmában becsapta a hozzáférési panelt az egység fején, és letakarta az optikai szenzorát.

„Csak robotokat javítunk! Végezzük a munkánkat! Sőt, épp most végeztünk ezzel. Most már mehetsz, pajtás!”, magyarázta Hiroshi Ronnak, hátba verve a robotot. A gép összehajtotta magát, és elkezdett legurulni a hangár kijárata felé.

„Értem. Nem akarlak titeket ismét henyélni látni.”, mondta Ron ridegen, mielőtt elfordult volna kifelé megkönnyebbült módon – valószínűleg az útjába kerülő összes munkást háborgatva.

Mindketten hatalmas sóhajtottak megkönnyebbülésükben. Rico felállt. „Nos, nemsokára megérkezünk a helyszínre, úgy… 13 órán belül. Az elég idő ahhoz, hogy megszerezzük azt a MUL-T-t, kinyissuk, és reseteljük.”

Hiroshi is felállt. „Igen, én se aggódom. Mégis mi bajt okozhat 13 óra alatt?”

 

 

Ez EGYETLEN EGY bejegyzés volt. És a 137-ből RENGETEG ilyen van. Úgyhogy mint említettem, amíg ilyen hosszúak a bejegyzések, amiket nem 2 pillanat lefordítani (de elolvasni igen), addig sajnos várni kell a frissítésre.

Kitartást, még jelentkezem!

 

UI.: Nem, a fenti történet nem folytatódik, hiába izgalmas 😀