Üdv néktek drága jó emberek!
Nagyon sokat agyaltam azon, hogy mégis mit írjak a helyzetjelentés címéhez, de nem nagyon jutottam előrébb. Így mivel pár fordításomról, a fordítási terveimről és egyebekről tervezek írni, ez talán megfelelő. Nem akartam senkit se lelombozni már a hír címével, de hogy mire célzok, arról majd úgyis írok.
Midnight Fight Express:
Jelen helyzetjelentés írásakor 527 sor van hátra a kérdéses játék fordításából, ebből 260 olyan, ami hosszabb és bonyolultabb sor (tehát amik akár 3-4, netán 5-6 sort is kitennének). Ezek valójában a szintek leírásai (amit lehet a végén pályákra vagy helyszínekre fogok lefordítani, mert még változtathatok rajta), az ellenfelek leírása, valamint a képességeké. Minden egyéb fordítanivaló inkább ilyen menüszöveg vagy ilyesmi. Ez alatt azt értem, hogy a párbeszédek teljes egészében lefordításra kerültek, vagyis ha valakit csak a történet érdekel, akkor ezzel simán végig is viheti a játékot (csak a menüben lévő dolgok maradnak angolul, bár azt sem ártana lefordítani, ugye). A lényeg, hogy haladok vele, csak kissé lassacskán. Kész lehettem volna, de… no, majd mindjárt…
Fordítások tömkelege:
No ez az, amire a címben utaltam. Az Elden Ring fordítása után kicsit pihenni akartam. Aztán ahogy írtam az előző helyzetjelentésemben, kitaláltam, hogy miket fogok fordítani, és ezek tisztán láthatók lesznek. Nem szeretnék hazudni, viszont az elképzelésem az, mármint amit publikusan felfedhetek, hogy az alábbi sorrendben készítem el a fordításaimat:
Midnight Fight Express (jövő héten valószínűleg kész lesz) -> StoneStoryRPG frissítés -> Risk of Rain 2 frissítés -> Random titkos projekt.
Ezen kívül van még 31 betervezett fordításom (a random, „nem mostanában lesz kész” fordítással együtt). Ütemezés tekintetében úgy gondoltam, hogy 4-5 kisebb projektet fordítok le, majd 1 nagyobbat. És akkor addig-addig haladnék, amíg el nem fogy az összes olyan fordítás, amit bejelentettem, elterveztem, FromSoftware-ék készítették és így tovább. Hogy utána mit fogok fordítani még nem tudom… lehet, hogy semmit. Ez még a jövő zenéje, várjunk még vele! 🙂
19 hosszú év:
Ha meg kellene tippelnetek, hogy mire is célzok, akkor se tudnátok kitalálni, hogy mi ez a 19 év. Ennyi ideje fordítanék játékokat? Nem, mert akkor 2003-ig mennénk vissza, és bár akkor is volt egy-két apró fordításom, de csak saját használatra (és ebben a pillanatban jöttem rá, hogy az előbb említett 31 betervezett fordítás hirtelen kibővült +2 -vel, ha nem többel), mert ténylegesen úgy 2007 óta fordítok. Akkor talán az, hogy ennyi idő kell majd, hogy elkészüljek egy-két fordításommal? Nos, a legrégebbóta bejelentett fordításom, amivel még nem készültem el, az 2015 óta készül (sőt, most ránéztem és RENGETEG fordításomat 2015-ben vagy 2016-ban kezdtem el, végül vagy félbehagytam, vagy lemondtam róla, viszont ismét elővehetem őket). Most megint belegondoltam abba, hogy „Basszus! Sokan ki vannak akadva az FTL miatt, én meg bejelentek fordításokat, jó sokat, aztán semmi sincs belőlük…”. Dehogynem! El fogom készíteni mindet, csak mint láthatjátok idő kell hozzá (más nem fogja helyettem lefordítani ezeket a játékokat, illetve nem könnyű őket fordítani). Akkor mégis mi ez a 19 év?
Aki a személyes FB profilomat is ismeri (és valljuk be, a tűzeset óta vannak páran), az viszont tudja a választ: Ennyi évet élt Berci kiskutyám, avagy Bercus predátor, BerCica, Bercuska, Kisberci…stb., a legkisebb testvérünk. Emlékszem, mikor annó 2003-ban középsuliban hazajöttem és mennyire örültem neki. Egy kis fehéres-barnás színű Bichon Havanese-keverék hím kutyus, aki alig csinál valamit, és az ágy alá bújva figyel mindenkire. Lehajoltam hozzá, megsimogattam, és mondtam, hogy „Nagyon cuki vagy, nem kell félned semmitől, itt jó helyed lesz.” Aztán kicsivel később elhányta magát (valószínűleg az úttól, ahogy apum hazahozta őt), de utána teljes egészében átadta magát a fílingnek. Új otthona van, új családja, és össze-vissza ugrált, ugatott, játszott, mindent csinált. Ahogy teltek-múltak az évek, egészen egyéni stílusa lett. Szerette a System of a Down-tól az Aerials c. számot, meg úgy bármilyen másik metál zenét, akárcsak én. Volt, hogy Dota 2-zött velem együtt, és inkább support karakterekkel tolta, persze wardot ő se vett, akárcsak én, mert „minek az” (egyébként később a Techies lett a kedvenc karaktere). Persze mint minden kisállatnál nála is ott volt az, hogy bizony 12-13 évnél tovább nem nagyon élnek. De Berci? Hohó, Berci nagyon aktív volt! Zabálta a csokit, a fagyit, az összes létező macskával összehaverkodott, felugrott az ágyamba és a fejemnél aludt, lazán küldte az életet. Számtalan macskát túlélt, utódja viszont nem volt. Sőt, még a tűzesetet is túlélte, bár ki kellett menekíteni őt, mert túl lazán kezelte a helyzetet (konkrétan feküdt és nézett ki a fejéből, hogy mi történik, mivel látni már alig látott, hallani is kábé semmit se hallott). Az elmúlt fél évben öcséméknél volt, ahol hátralévő idejét úgy töltötte, mint egy kiskirály, még „gourmet” kajákat is kapott (kajak volt olyan, hogy csak neki főztek mondjuk csirkehúst, hátha megeszi, ha már semmi se akar neki lemenni a torkán, és sikerült). Öcsémmel még közösen meg is fürdettük őt egy párszor ez idő alatt, amit Berci is nagy örömmel fogadott (főleg, hogy utált fürödni és csak akkor volt benne része, mikor a kozmetikusnál le volt nyírva a szőre, ami évente 1x ha megtörtént, tehát mi sose fürösztöttük őt meg, hiába volt főleg benti kutya, aki azért kint is mászkált a hóban, sárban és esőben, mert miért is ne).
Aztán jött a most szerda. A nagy nap. A nap, amikor Berci visszaköltözhetett öcséméktől hozzánk, hogy itt éljen tovább velünk, az új házunkban. Sajnos csak 5-6 órát volt velünk, utána kapott egy kisebb rohamot, ami miatt úgy döntöttünk, hogy el kell őt altatnunk. Hajnalok hajnalán bevezettem vele Pest kellős közepére (tudni kell, hogy sötétben nem szeretek vezetni, és Pesten sem, és hajnalban még sohasem vezettem), hogy időben elaltathassák, ne szenvedjen. Nem szenvedett sokat, viszont nem kerültünk sorra, de legalább a kezeim között tért nyugovóra. Úgy érzem, hogy már korábban eltávozott volna, de addig nem akart, addig nem hagyta magát, míg el nem jött hozzánk egy utolsó búcsú erejéig, látva, hogy minden rendben van, kész az új ház, biztonságban vagyunk, így nyugodtan továbbmehet, mert „teljesítette a kötelességét”. Egyébként 1 hónappal ezelőtt lett 19 éves! Hatalmas teljesítmény egy ilyen kiskutyától. Nagyon sokkal tartozom neki, és sablonszöveg lenne, hogy „Soha többé nem lesz ilyen kutyám”, de igenis leírom. Sőt! Ő nem kutya volt, hanem mint írtam, a legkisebb testvérünk. Most már békésen játszadozik ott fent, és mosolyogva néz le ránk.
Nyugodj békében Berci!
…most, hogy ezt az utolsó kis nekrológot leírtam, azt hiszem mindenki érti, hogy miért nem haladtam a héten a fordításokkal úgy ahogy szerettem volna, illetve miért nem lett kész a Midnight Fight Express fordítása sem. Ma akartam volna kiadni, de nem jött össze, mert ezerszer fontosabb dolgom volt. Én azért is írok ilyen helyzetjelentéseket, hogy az emberek lássák, hogy a fordító is ember, neki is vannak kötelességei, vidám és szomorú pillanatai, egyéb elfoglaltságai és miegymás.
Azt viszont tudom, hogy nem állok meg, és fordítok tovább. Jövő héten újra itt!